19. RÉSZ.

Jób az ő barátit szánakozásra inti: ártatlanságával s a feltámadással vígasztalja magát.

Felelvén pedig Jób, monda:

2. Míglen akarjátok valyon búsítani az én lelkemet: és eféle beszédekkel míglen rontotok?

3. Immár tízszer is gyalázattal * illettetek engemet; s nem pirultok meg, hogy reám erősödtök?

4. De ámbár tévelygedtem légyen is, és az én tévelygésem velem háljon is:

5. Avagy kellene é azért ellenem nagyobbítanotok az én gyalázatomat, és velem feddőznetek.

6. Sőt esmérjétek meg már, hogy az Isten vetett le engemet, és az ő hálójával ő vett engemet körűl.

7. Ímé felszóval kiltaom az én rajtam tett bosszúságot: mindazáltal meg nem hallgattatom; kiáltok, s nincsen ki megítélje!

8. Az Úr az én útamat annyira bégátolta, hogy által nem mehetek; és az én ösvényimre setétséget vetett.

9. Az én dicsőségemtől megfosztva engem, és az én fejemnek koronáját elvevé:

10 Köröskörűl mind elronta engem, hogy elvesznék, és az én reménységemeet, mint a tövéből kidűlt fának, elvevé.

11. És az ő haragját ellenem felgerjesztvén, ellenségévé * tőn engemeet.

12. Egyszersmind az ő nyomorgató seregei * reám rohanának, és ellenem ugyan útat csinálának, és az én sátorom melett tábort járának.

13. Az én atyámfiai távol üzé tőlem, és az én barátim ugyan * elidegeníték magokat én tőlem.

14. Megszünének az én rokonságim, és esmérőim elfelejtkezének rólam.

15. Az én házamban való zsellérek, s az én szolgálóim is idegennek * tartanak engemet; és az ő szemeik előtt idegen vagyok.

16. Tele torokkal az én szolgámat kiáltom: de nem felel, mikor az ön magam szájával könyörgök is néki.

17. Még lehellésemtől is az én házastársam * idegen: noha esedezem néki az én ágyékomnak magzatiért.

18. Még pedig a kisded gyermekek is megutálnak * engemet; sőt mikor felkelek, ellenem szólnak nékem.

19. Minden ember útál engemet; az én szívem szerint való barátim, * kiket szeretek vala; ellenkeznek velem.

20. Az én bőrömhöz mint a húsomhoz úgy száradtak * csontaim, és csak az én fogam húsa maradott.

21. Óh ti én barátim, könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam; mert az Istennek keze vere meg engemet!

22. Miért üldöztök ti is engemet, mint az * erős Isten? és az én # elszáradt testemmel miért nem elégesztek meg?

23. Óh vajha valaki azt cselekedhetné, hogy az én beszédim megírattatnának! vajha valaki azt cselekedhetné, hogy könyvbe béjegyeztetnének!

24. Vaspennával és ónnal, kősziklán örök emlékezetre kimetszetnének.

25. Én is jól tudom, hogy az én Megváltóm él, és hogy az utolsó ember a földből feltámad.

26. Továbbá, minekutánna a férgek ez én testemet megrágják, és minekutánna felébredek; ebben a * testben meglátom az Istent.

27. Ugyan önnönmagam látom meg, nem más; és az én szemeim látják meg, minekutánna az én veséim én bennem megemésztetnek.

28. Sőt inkább néktek azt kellene mondanotok: Miért üldöznénk őtet? holott a hit dolgának gyökere legyen én bennem.

29. Féljetek azért a fegyvertől, mert az ő haragjában a ti álnokságitokért fegyverrel büntet, hogy megesmérhessétek az Istennek kemény ítéletit.