22. RÉSZ.
Elifáz ismét vádolja Jóbot istentelenséggel.
Felele a Témán nemzetéből való Elifáz, s monda:
2Nem használ é az ember az erős Istennek, mikor önmagának használ a
bölcs ember?
3. Nemde vagyon é a Mindenhatónak gyönyörűségére, hogy magadat így
igazítod? avagy hasznára vagyon é, hogy a te útaidat tökéletesnek mondod?
4. Nemde a te istenitiszteletedért fedd é téged? és te veled azért
perel é?
5. Avagy inkább a te * gonoszságod nem sok é? és nincsen vége a te
hamisságodnak?
6. Mert zálogot * méltatlan vettél a te atyádfiaitól, és a
szegényeket mezítelenekké # tetted.
7. A megfáradt embernek csak vizet sem adál innia, és az éhezőtől *
kenyeredet megtiltottad.
8. Annakfelette a hatalmasok bírták ezt a te földedet, és kire nagy
tekintet vala, az lakik vala rajta.
9. Az özvegyeket pedig üresen * bocsátottad, és az árváknak
karjokat # elrontottad.
10. Annakokáért körülvettek téges a te tőreid, és a hirtelenséggel
való félelem rettegtet téged.
11. És a setétség megkörnyékezett, hogy ne láthass: és az árviz
ugyan * elborított tégedet.
12. Avagy nincsen é (azt mondod) az Isten az egeknek magasságiban?
és tekintsd meg a csillagoknak magasságokat, melly igen magasak.
13. Azért mondod azt: Mit tudhatna az Isten? * Valyon homályban
itél é meg?
14. A sűrű felhők az ő rejtekei, és nem lát, és az égnek kerületin
szüntelen jár.
15. Nemde, te Jób, amaz elébbi gonosz világnak * ösvényét követed
é, mellyen jártak az álnok emberek.
16. A kik az ő idejek előtt kivágattatának: kiknek fundamentomokra
az özönvíz kiáradott volt.
17. Kik az erős Istennek azt mondják vala: Távozzál el * tőlünk! S
mit cselekedék velek a Mindenható?
18. Kiknek házokat ő megtölté vala e világi jókkal. De az
istenteleneknek tanácsok * távo legyen én tőlem.
19. Látván ezt az igazak, * örülének rajta: és az ártatlan ember
csúfolja vala őket.
20. Mivelhogy a mi nemzetségünk még ki nem * vágattatott: az ő
maradékjokat pedig a kénköves tűz emészté meg.
21. Kérlek azért, az Istennel, alkudjál meg, és légy békességes:
mert ezekért következik reád jó állapot.
22. Kérlek, vegyed a törvényt * az ő szájából, és az ő beszédit
helyheztesd a te szívedben.
23. Hogyha megtéréndesz * a Mindenhatóhoz: megépíttetel, és ha
álnokságot a te hajlékidtól távol üzénded;
24. És ád néked tiszta aranyat, mint a port, és Ofir tartományból
való vízben termett tiszta aranyar, mint a követ.
25. És a te tiszta aranyad, ezüstöd és erősséged, lészen a
mindenható Isten;
26. Mert akkor a Mindenhatóban magadat gyönyörködteted, és a te
orczádat felemeled az Istenhez.
27. Térden állva könyörgesz néki: és téged * meghallgat, és
fogadásidat megteljesíted.
28. Mihelyt valami dolgot elgondolsz: Megadatik néked, és a te
útaidon a világosság * fénylik.
29. Noha megnyomtak most a nyomorúságok téged, ki kevélyen szólasz
Isten ellen: mindazáltal akkor téged alázatost * megtart az Isten.
30. Sőt a bűnöst megszabadítja az ártatlanért, * és
megszabadíttatok a te cselekedetidnek tisztaságáért.