24. RÉSZ.

Az Isten gondviselésének a hitetlenek körül való titkait beszéli.

Valyon a mindenható Isten miért nem titkolta volna el az ő büntetésének idejét, hogy a kik őtet esmérik is, ne lássák az ő elrendeltetett napját?

2. A kik a határt * elfoglalják, s a nyájat mellyet elprédáltak szabadon legeltetik.

3. Az árváknak szamárjokat elhajtják, és az özvegy asszonynak ökrét zálogban hajtják el.

4. A szegényeket az ő útjokról * elűzik, és a földnek szegényei ő elöttök együtt lappangnak.

5. Ímé mint a vadszamarak a pusztában, kimennek az ő munkájokra; szorgalmatosan keresvén a prédát: a mezőség pedig ád néki ételt és az ő fijainak.

6. A mezőben a más veteményét learatják, és hitetlennek szőlőjét megszedik.

7. A szegényt ruhája nélkül kánszeritik hálnia, úgyannyira, hogy a hidegben nincsen semmi leple;

8. És a hegyeknek hirtelen való áradásától megvizesülnek, és a lepel nélkül szűkölködvén a kősziklához ragaszkodnak.

9. A csecsszopó árvákat * megfosztják és zálogban vonszák el a mi ruházat a szegény emberen vagyon.

10. A mezítelent ruha nélkül jártatják., és a kik a kévét hordották, * éhen bocsátják el.

11. Az ő ker1téseken belől olajt nyomók, és a sajtót tekerők * szomjúhoznak.

12. A városból fohászkodnak a szegények, és a megsebesittetteknek lelkek kiált, hogy az Isten ollyan méltatlanságot ne tegyen állanddóvá.

13. Ezek az igaz világosságnak is engedetlenek, és annak útait nem akarják esmérni, sem pedig nem akarnak az ő ösvényén ülni.

14. Szintén nappal is felkelvén a gylkos, megöli * a szegényt és a szükölködőt: éjjel pedig olyan mint a lopó.

15. A paráznának is * szeme vigyáz az estvére mondván: Ne nézzen szem énreám, és az ő orczáira álorczát tészen;

16. Azokat a házakat megássa a setétségnek idején, mellyeket nappal magoknak eljegyezték, és nem szeretik a világosságot;

17. Sőt inkább a reggel nékik ollyan, mint a halálnak árnyéka: de mikor valaki megesméri őket, a halál árnyékának rettentései lésznek rajtok.

18. Hamarább elmulandó ezeknek dolgok, hogysem mint a víz színén való buborék, és a földön átkozott * az ő boldogságok: vissza az elébbi boldog állapotra nem tér, mint a magas kősziklákról lefolyó vizek.

19. Miképen a szárazság és a nyár hamar elissza a hóvizet: így a koporsó * is azokat, a kik vétkeztek.

20. Elfelejtkezik ő róla az ő barátja, és minekutánna a féreg gyönyörűségesen megeszi, többé róla senki meg nem emlékezik, s aképen megrontatik az álnok ember, mint a fa..

21. Meddő asszonyt ád néki az Isten, a ki nem szűl, kit öszvegységben is meg nem áld.

22.És az ő hatalmas erejével elszedi az erőseket: ha pedig valaki jól állatna is, az ő életéhez nem bízhatik.

23. Ha egy kevéssé megengedi, hogy bátorságban éljen; mindazáltal az ő szemei ezeknek útjokra vigyáznak.

24. Ha egy kevéssé felemelkednek; egy kevés idő mulva egy is * nincsen azok közzűl, olly igen lenyomattatnak, mint egyebek lehányattatnak, és levágattatnak, mint a búzafő.

25. Avagy nem így vagyon é a dolgo? s kicsoda mutathatná meg hogy én hazudnék? és kicsoda tehetné semmivé ezeket az én beszédimet?