24. RÉSZ.
Az Isten gondviselésének a hitetlenek körül való titkait beszéli.
Valyon a mindenható Isten miért nem titkolta volna el az ő
büntetésének idejét, hogy a kik őtet esmérik is, ne lássák az ő elrendeltetett
napját?
2. A kik a határt * elfoglalják, s a nyájat mellyet elprédáltak
szabadon legeltetik.
3. Az árváknak szamárjokat elhajtják, és az özvegy asszonynak ökrét
zálogban hajtják el.
4. A szegényeket az ő útjokról * elűzik, és a földnek szegényei ő
elöttök együtt lappangnak.
5. Ímé mint a vadszamarak a pusztában, kimennek az ő munkájokra;
szorgalmatosan keresvén a prédát: a mezőség pedig ád néki ételt és az ő
fijainak.
6. A mezőben a más veteményét learatják, és hitetlennek szőlőjét
megszedik.
7. A szegényt ruhája nélkül kánszeritik hálnia, úgyannyira, hogy a
hidegben nincsen semmi leple;
8. És a hegyeknek hirtelen való áradásától megvizesülnek, és a
lepel nélkül szűkölködvén a kősziklához ragaszkodnak.
9. A csecsszopó árvákat * megfosztják és zálogban vonszák el a mi
ruházat a szegény emberen vagyon.
10. A mezítelent ruha nélkül jártatják., és a kik a kévét
hordották, * éhen bocsátják el.
11. Az ő ker1téseken belől olajt nyomók, és a sajtót tekerők *
szomjúhoznak.
12. A városból fohászkodnak a szegények, és a megsebesittetteknek
lelkek kiált, hogy az Isten ollyan méltatlanságot ne tegyen állanddóvá.
13. Ezek az igaz világosságnak is engedetlenek, és annak útait nem
akarják esmérni, sem pedig nem akarnak az ő ösvényén ülni.
14. Szintén nappal is felkelvén a gylkos, megöli * a szegényt és a
szükölködőt: éjjel pedig olyan mint a lopó.
15. A paráznának is * szeme vigyáz az estvére mondván: Ne nézzen
szem énreám, és az ő orczáira álorczát tészen;
16. Azokat a házakat megássa a setétségnek idején, mellyeket nappal
magoknak eljegyezték, és nem szeretik a világosságot;
17. Sőt inkább a reggel nékik ollyan, mint a halálnak árnyéka: de
mikor valaki megesméri őket, a halál árnyékának rettentései lésznek rajtok.
18. Hamarább elmulandó ezeknek dolgok, hogysem mint a víz színén
való buborék, és a földön átkozott * az ő boldogságok: vissza az elébbi boldog
állapotra nem tér, mint a magas kősziklákról lefolyó vizek.
19. Miképen a szárazság és a nyár hamar elissza a hóvizet: így a
koporsó * is azokat, a kik vétkeztek.
20. Elfelejtkezik ő róla az ő barátja, és minekutánna a féreg
gyönyörűségesen megeszi, többé róla senki meg nem emlékezik, s aképen
megrontatik az álnok ember, mint a fa..
21. Meddő asszonyt ád néki az Isten, a ki nem szűl, kit
öszvegységben is meg nem áld.
22.És az ő hatalmas erejével elszedi az erőseket: ha pedig valaki
jól állatna is, az ő életéhez nem bízhatik.
23. Ha egy kevéssé megengedi, hogy bátorságban éljen; mindazáltal
az ő szemei ezeknek útjokra vigyáznak.
24. Ha egy kevéssé felemelkednek; egy kevés idő mulva egy is *
nincsen azok közzűl, olly igen lenyomattatnak, mint egyebek lehányattatnak, és
levágattatnak, mint a búzafő.
25. Avagy nem így vagyon é a dolgo? s kicsoda mutathatná meg hogy
én hazudnék? és kicsoda tehetné semmivé ezeket az én beszédimet?