26. RÉSZ.

Jób czáfolván a Bildád beszédit, az Isten mindenható bölcsességét beszéli.

Felele néki Jób, és monda:

2. Bezzeg jól segitél illyen minden erőtől megfozstatott embert! * megvígasztalál bezzeg illy erőtlen karú embert!

3. Bezzeg jó tanácsot adál nékem bolondnak, és a mi a fő dolog, velem igen megesmérteted.

4. Valyon kicsoda előtt beszélgetél, és kinek lelke jött ki belőled?

5. A halottak, és a víz alatt a kik vagynak is megújíttathatnak a te beszéded által!

6. Ő előtte a földnek gyomra * nyilván vagyon; és a veszedelmes pokolnak nincsen béfedezője.

7. Kiterjeszti ő az égnek kerekségét az üregen, és földet mint a semmin úgy függesztette fel.

8. Megköti a vizeket az ő sűrű felhőiben, úgyannyira, hogy a felhők meg nem hasadoznak alattok.

9. Az ő királyiszékinek színét magtartóztatja, és az ő felhőjét * reá kiterjeszti.

10. A vizeknek színét * megczirkalmozta, mind a világosságnak és setétségnek végéig.

11. Miglen az egeknek oszlopai öszverontatnak, és az ő haragja miatt megmozdulnak.

12. Az ő hatalmával oszlatta el * a tengert, és az ő bölcsességével a tengernek felháborodott habjait lecsendesíti.

13. Az ő lelkével ékes1tette az * egeket, és a nagy hosszú csethalat is az ő keze formálta.

14. Ímé ezek az ő útainak részei: de ímé az, melly kicsiny * része az ő cselekedetinek a mellyet hallunk? Hát az ő nagy hatalmasságának csudálatos dörgésit ki foghatja meg?