33. RÉSZ.
Elihú menti az Isten igazságát.
No azért most, halld meg az én beszédimet Jób, és minden én
beszédimet vegyed füleidbe.
2. Ímé már megnyitom az én számat, s szól az én nyelvem az én
szájamban.
3. Az én szívemnek igazságát, és az én ajakimnak értelmét az én
beszédim nyilván kijelentik.
4. Az erős Istennek Lelke * csinált engem és a Mindenhatónak reám
való # lehellése adott én belém életet.
5. Azért ha felelhetsz nékem, én előttem készítsd magadat a
feleletre, s állj ellenem.
6. Ímé én a te beszéded szerint az erős Isten képében te veled
vetekedem; én is pedig sárból * formáltattam.
7. Ímé az én tőlem való félelem nem háborít meg * téged, az én
kezem rajtad nem lészen súlyos;
8. Csakhogy azt mondád az én hallásomra, mikor a te beszédidnek
szavát hallottam:
9. Tiszta vagyok, minden fogyatkozás nélkűl megtisztíttattam, és
nincsen semmi álnokság én bennem.
10. Ímé mondom azt is: minémű alkalmatosságokat talála Isten
ellenem, és engem úgy tarta mintegy ellenségét.
11. Békóba * veti az én lábaimat, őrzi minden én ösvényimet.
12. Ímé csak e beszédekért is nem vagy igaz, s azt felelem néked,
hogy nagyobb az Isten a halandó embernél.
13. Miért perelsz ő vele? azért é, hogy minden ő dolgairól nem
felel meg?
14. Ímé az erős Isten ha egyszer vagy kétszer szól is, nem érti azt
az ember.
15. Álom * által, éjjeli látás által, mikor nagy álom száll az
emberekre, s mikor az ő ágyasházokban alusznak:
16. Akkor megjelenti az embereknek fülökben, és az ő tanítását
azoknak szívekben megpecsétli.
17. Hogy az ember elhagyja az ő cselekedetit, és hogy a kevélységet
az emberből kivegye.
18. És hogy megtartsa az embet a sírtól, és annak éleetét, hogy azt
a fegyver által ne járja.
19. Annakfelette fájdalommal az ő ágyasházában az embert megfeddi,
és az ő csonjainak * sokaságát erős kinnal.
20. Úgyannyira, hogy az ő élete iszonyodjék az ételtől, és az ő
lelke * megutálja a kedves étket is.
21. És az ő szeme láttára az embernek teste elszáradjon, és az ő
csontjai kiüljenek, mellyek nem láttatnak vala.
22. Végezetre, hogy az ő lelke közel legyen * a sírhoz, és az ő
élete a halálos fájdalmakhoz.
23. Ha akkor ő hozzá jövend követ, az Isten akaratjnáak ezer közzűl
egy magyarázója, a ki megjelentse az embernek az Isten igazságát.
24. És az Istent az ő kegyelme felől megszólítván, ezt mondja
Istennek: Szabadítsd meg őtet; hogy meg ne haljon, találtam engesztelést néki:
25. Az ő teste megújul, inkább hogynem mint gyermekségében volt, és
ugyan megtér az ő ifjuságának idejére.
26. És mikor térden állva imádándja az Istent: jó kedvvvel hozzá *
fogadja, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek az ő igazságát
megadja.
27. Az embereket nézvén ezt mondja: Vétkeztem vala, és az igazat
elfordítottam vala; melly dolog nékem nem használt vala:
28. Megváltá az én lelkemet, hogy meg ne halnék, és hogy az én
életem a világosságot nézhesse.
29. Ímé mind ezeket az erős Isten sokszor cselekeszi az emberrel.
30. Megmentvén annak lelkét a sírtól; hogy * világosíttassék az
életnek világosságával.
31. Vedd eszedbe, Jób, és hallgass meg engem, hallgass, hadd
szóljak én!
32. Hogyha feleletre való beszédid jelen vagynak: szólj; mert
felette igen kívánnálak téged megigazítani.
33. Ha pedig nincsen beszéded, te hallgass engem, hallgass: és
megtanítlak téged a bölcseségre.