33. RÉSZ.

Elihú menti az Isten igazságát.

No azért most, halld meg az én beszédimet Jób, és minden én beszédimet vegyed füleidbe.

2. Ímé már megnyitom az én számat, s szól az én nyelvem az én szájamban.

3. Az én szívemnek igazságát, és az én ajakimnak értelmét az én beszédim nyilván kijelentik.

4. Az erős Istennek Lelke * csinált engem és a Mindenhatónak reám való # lehellése adott én belém életet.

5. Azért ha felelhetsz nékem, én előttem készítsd magadat a feleletre, s állj ellenem.

6. Ímé én a te beszéded szerint az erős Isten képében te veled vetekedem; én is pedig sárból * formáltattam.

7. Ímé az én tőlem való félelem nem háborít meg * téged, az én kezem rajtad nem lészen súlyos;

8. Csakhogy azt mondád az én hallásomra, mikor a te beszédidnek szavát hallottam:

9. Tiszta vagyok, minden fogyatkozás nélkűl megtisztíttattam, és nincsen semmi álnokság én bennem.

10. Ímé mondom azt is: minémű alkalmatosságokat talála Isten ellenem, és engem úgy tarta mintegy ellenségét.

11. Békóba * veti az én lábaimat, őrzi minden én ösvényimet.

12. Ímé csak e beszédekért is nem vagy igaz, s azt felelem néked, hogy nagyobb az Isten a halandó embernél.

13. Miért perelsz ő vele? azért é, hogy minden ő dolgairól nem felel meg?

14. Ímé az erős Isten ha egyszer vagy kétszer szól is, nem érti azt az ember.

15. Álom * által, éjjeli látás által, mikor nagy álom száll az emberekre, s mikor az ő ágyasházokban alusznak:

16. Akkor megjelenti az embereknek fülökben, és az ő tanítását azoknak szívekben megpecsétli.

17. Hogy az ember elhagyja az ő cselekedetit, és hogy a kevélységet az emberből kivegye.

18. És hogy megtartsa az embet a sírtól, és annak éleetét, hogy azt a fegyver által ne járja.

19. Annakfelette fájdalommal az ő ágyasházában az embert megfeddi, és az ő csonjainak * sokaságát erős kinnal.

20. Úgyannyira, hogy az ő élete iszonyodjék az ételtől, és az ő lelke * megutálja a kedves étket is.

21. És az ő szeme láttára az embernek teste elszáradjon, és az ő csontjai kiüljenek, mellyek nem láttatnak vala.

22. Végezetre, hogy az ő lelke közel legyen * a sírhoz, és az ő élete a halálos fájdalmakhoz.

23. Ha akkor ő hozzá jövend követ, az Isten akaratjnáak ezer közzűl egy magyarázója, a ki megjelentse az embernek az Isten igazságát.

24. És az Istent az ő kegyelme felől megszólítván, ezt mondja Istennek: Szabadítsd meg őtet; hogy meg ne haljon, találtam engesztelést néki:

25. Az ő teste megújul, inkább hogynem mint gyermekségében volt, és ugyan megtér az ő ifjuságának idejére.

26. És mikor térden állva imádándja az Istent: jó kedvvvel hozzá * fogadja, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek az ő igazságát megadja.

27. Az embereket nézvén ezt mondja: Vétkeztem vala, és az igazat elfordítottam vala; melly dolog nékem nem használt vala:

28. Megváltá az én lelkemet, hogy meg ne halnék, és hogy az én életem a világosságot nézhesse.

29. Ímé mind ezeket az erős Isten sokszor cselekeszi az emberrel.

30. Megmentvén annak lelkét a sírtól; hogy * világosíttassék az életnek világosságával.

31. Vedd eszedbe, Jób, és hallgass meg engem, hallgass, hadd szóljak én!

32. Hogyha feleletre való beszédid jelen vagynak: szólj; mert felette igen kívánnálak téged megigazítani.

33. Ha pedig nincsen beszéded, te hallgass engem, hallgass: és megtanítlak téged a bölcseségre.