35. RÉSZ.
Mégis beszél az Isten igazságáról.
Többet felele Elihú és monda:
2. Valyon azt gondolod vala é?hogy igaz volna a mit ez előtt
mondasz vala? Az én igazságom nagyobb, hogy sem mint az erős Istené!
3. Mert te Jób azt mondod: Mit használ nékem, és mi hasznot veszek
abból, ha az én bűnöm megbocsáttatik?
4. Én beszéddel megfelelek néked, és a kik veled egyet értenek.
5. Tekints az égre és lásd meg, és nézd meg a felsőbb felhőket,
melly igen magasak te feletted!
6. Ha te vétkezel, mit szerzesz ő ellene? vagy ha a te bűneidet
megsokasítod, mit ártasz néki?
7. Ha pedig igaz vagy, mit adsz néki? vagy mit veszen a te
kezedből?
8. A te gonoszságod az illyen embernek árt, mint te vagy; és a te
igazságod az ember fijának használ.
9. Az ő nagy hatalmasságokban bízók azt cselekeszik, hogy a
nyomorultak kiáltsanak: és kiáltnak az Istenhez a hatalmasoknak karjok miatt.
10. De ha a nyomorult nem mondja; Hol vagyon az Isten, a ki engem
teremtett? a ki éjszaka is az ő dícséretire felindit?
11. Ki minket inkább tanít, mint a földi oktalan állatokat, és az
égi madaraknál bölcsebbekké tészen minket:
12. Akkor a kik a gonoszaknak kevélységek miatt * kiáltnak, nem
hallgatja meg Isten azokat;
13. Mert a hívságos kuiáltsát az erős Isten meg nem hallgatja, és a
Mindenható csak reá sem tekint.
14. Sokkal inkább nem hallgat meg, ha azt mondod: Isten, nem
viselsz én reám gondot! Az itélet azért legyen ő előtte, és reménységed vessed
ő benne.
15. Most pedig, mivelhogy azt nem míveled, azért látogat meg téged
haragjában: mert az ő kegyelmességét is nem igen tudja Jób.
16. Hanem hívságra tátja fel a száját; és tudomány nélkűl való
szókat szaporít.