36. RÉSZ.

Szól mégis Elihú az Isten igazságáról és mindenható voltáról.

Végezetre előmenvén beszédében Elihú monda:

2. Várj meg még egy kevéssé, megmutatom néked az igazat; mert még vagynak az Istennek mentséére való beszédim.

3. Előveszem az én értelmemet messzünnen, és az én Teremtőmnek igazságot tulajdonítok.

4. Mert bizonyára az én nem lésznek hamisak, és az én értelmemben előtted tökéletes lészek.

5. Ímé noha az erős Isten hatalmas: mindazáltal nem utál meg: mert ő hatalmas, és a mi lelkünknek is ő ereje.

6. Nem tartja meg az istenteleneknek életét: de a szegényeknek igaz törvényt tészen.

7. Nem vsezi el szemeit az * igaz emberről, sőt inkább azokat a királyiszékben a Királyokkal helyhezteti mind örökké, hogy felmagasztaltassanak.

8. Hogyha pedig néha mintegy békóban megköttetnek, és fogva tartatnak a nyomoruságnak köteleiben.

9. Minekuttána az ő cselekedeteket nékik megjelenti; és hogy az ő vétkeik igen elhatalmaztak volt.

10. És nékik ugyan fülökbe súgja e féle ostorzással, megjelentvén, hogy megtérjenek az ő bűnökből:

11. Ha az Istennek engednek, és tiszteléndik őtet, az ő napjaikat békességben végzik el, és az ő esztendeiket gyönörűséges dolgokban.

12. Ha pedig nem engedéndnek: fegyverrel általverettetnek, és a tudatlanságban mulnak ki.

13. A kik pedig szívekben képmutatók, és haragusznak, s nem kiáltnak, mikor megkötözi őket.

14. Az ő ifjúságban * halnak meg, és az ő életek megszünik a paráznákkal együtt.

15. Megszabadítja a nyomorúltat az ő nyomorúságából, és a háborúságban azoknak fülöket megnyitja.

16. Így e képen tégedet is a nyomorúságnak szoros torkából kiszabadítana a szélességre, holott semmi nyomorúság nem volna, és asztalodnak étke * kövérségel rakva lenne;

17. De te istentelen ember módjára téssz itéletet; mindazáltal az Istennek itéleti és igazsága megmarad.

18. Minthogy buzgó haragja vagyon reád, meglásd hogy téged megostorozván, magától e ne vessen: mert a váltságnak nagy * árra is téged meg nem szabadít.

19. A vagy az Isten becsüli é a te gazdagságodat? nem becsüli az * eresztett aranyat és semmit sem becsül a mi téged oltalmazhatna.

20. Ne kívánjad azt az * éjszakát, mellyen a népnek az ő helyekre mennek.

21. De megoltalmazd magadat, hogy az álnokságra ne tekints, hogy a nyomorúság helyett azt választanád.

22. Ímé az erős Isten felmagasztal az ő hatalmával, és kiccsoda az, a ki * úgy tanítson mint ő?

23. Kicsoda tanította őtet az ő útaira? vagy ki mondhatja néki: * Álnokságot cselekeszel!

24. Megemlékezzél azért, hogy te az Úrnak cselekedeteit magasztaljad, mellyet az emberek jól látnak.

25. Mellyet mindnyájan az emberek néznek,és az ember távolról is meglát.

26. Ímé az erős Isten olly nagyságos, hogy őtet nem esmérhetjük meg, és az ő esztendei * számának nem mehet senki végére!

27. Mert a csep vizeket az égben megtartóztatja, mellyek esőt öntöznek vala az embernek veszedelmére.

28. Mikor a felsőbb felhők a vízözönkor folynának, csepegnének * sok emberekre.

29. Annakfelette az ember megtudhatja é a sűrű felhőknek különbségét, és az ő sátorában * azoknak zúgásokat?

30. Ímé az embernek világos tiszta időt ád, és ismét a földet béfedi esővel.

31. És ezekkel bünteti meg * a népeket; és ezekből ád elégséges eledelt.

32. Az ő kezeivel a világosságot néha béfogja, és néha megtartja az ő kezét a könyörgő * emberért.

33. Ezzel megmutatja mind ő hozzá, mind az * oktalan állatokhoz, és a földnek gyümölcséhez való jóakaratját.

34. Istennek illyen dolgai miatt is retteg az én szívem, és helyéről mintha ugyan kimozdulna.