36. RÉSZ.
Szól mégis Elihú az Isten igazságáról és mindenható voltáról.
Végezetre előmenvén beszédében Elihú monda:
2. Várj meg még egy kevéssé, megmutatom néked az igazat; mert még
vagynak az Istennek mentséére való beszédim.
3. Előveszem az én értelmemet messzünnen, és az én Teremtőmnek
igazságot tulajdonítok.
4. Mert bizonyára az én nem lésznek hamisak, és az én értelmemben
előtted tökéletes lészek.
5. Ímé noha az erős Isten hatalmas: mindazáltal nem utál meg: mert
ő hatalmas, és a mi lelkünknek is ő ereje.
6. Nem tartja meg az istenteleneknek életét: de a szegényeknek igaz
törvényt tészen.
7. Nem vsezi el szemeit az * igaz emberről, sőt inkább azokat a
királyiszékben a Királyokkal helyhezteti mind örökké, hogy
felmagasztaltassanak.
8. Hogyha pedig néha mintegy békóban megköttetnek, és fogva
tartatnak a nyomoruságnak köteleiben.
9. Minekuttána az ő cselekedeteket nékik megjelenti; és hogy az ő
vétkeik igen elhatalmaztak volt.
10. És nékik ugyan fülökbe súgja e féle ostorzással, megjelentvén,
hogy megtérjenek az ő bűnökből:
11. Ha az Istennek engednek, és tiszteléndik őtet, az ő napjaikat
békességben végzik el, és az ő esztendeiket gyönörűséges dolgokban.
12. Ha pedig nem engedéndnek: fegyverrel általverettetnek, és a
tudatlanságban mulnak ki.
13. A kik pedig szívekben képmutatók, és haragusznak, s nem
kiáltnak, mikor megkötözi őket.
14. Az ő ifjúságban * halnak meg, és az ő életek megszünik a
paráznákkal együtt.
15. Megszabadítja a nyomorúltat az ő nyomorúságából, és a
háborúságban azoknak fülöket megnyitja.
16. Így e képen tégedet is a nyomorúságnak szoros torkából
kiszabadítana a szélességre, holott semmi nyomorúság nem volna, és asztalodnak
étke * kövérségel rakva lenne;
17. De te istentelen ember módjára téssz itéletet; mindazáltal az
Istennek itéleti és igazsága megmarad.
18. Minthogy buzgó haragja vagyon reád, meglásd hogy téged
megostorozván, magától e ne vessen: mert a váltságnak nagy * árra is téged meg
nem szabadít.
19. A vagy az Isten becsüli é a te gazdagságodat? nem becsüli az *
eresztett aranyat és semmit sem becsül a mi téged oltalmazhatna.
20. Ne kívánjad azt az * éjszakát, mellyen a népnek az ő helyekre
mennek.
21. De megoltalmazd magadat, hogy az álnokságra ne tekints, hogy a
nyomorúság helyett azt választanád.
22. Ímé az erős Isten felmagasztal az ő hatalmával, és kiccsoda az,
a ki * úgy tanítson mint ő?
23. Kicsoda tanította őtet az ő útaira? vagy ki mondhatja néki: *
Álnokságot cselekeszel!
24. Megemlékezzél azért, hogy te az Úrnak cselekedeteit
magasztaljad, mellyet az emberek jól látnak.
25. Mellyet mindnyájan az emberek néznek,és az ember távolról is
meglát.
26. Ímé az erős Isten olly nagyságos, hogy őtet nem esmérhetjük
meg, és az ő esztendei * számának nem mehet senki végére!
27. Mert a csep vizeket az égben megtartóztatja, mellyek esőt
öntöznek vala az embernek veszedelmére.
28. Mikor a felsőbb felhők a vízözönkor folynának, csepegnének *
sok emberekre.
29. Annakfelette az ember megtudhatja é a sűrű felhőknek
különbségét, és az ő sátorában * azoknak zúgásokat?
30. Ímé az embernek világos tiszta időt ád, és ismét a földet
béfedi esővel.
31. És ezekkel bünteti meg * a népeket; és ezekből ád elégséges
eledelt.
32. Az ő kezeivel a világosságot néha béfogja, és néha megtartja az
ő kezét a könyörgő * emberért.
33. Ezzel megmutatja mind ő hozzá, mind az * oktalan állatokhoz, és
a földnek gyümölcséhez való jóakaratját.
34. Istennek illyen dolgai miatt is retteg az én szívem, és
helyéről mintha ugyan kimozdulna.