40. RÉSZ.
Az elefánt az isten hatalmasságának, a fenevadak között tüköre.
Annakokáért felele az Úr a forgószélből Jóbnak s monda: *
2. No most, mintegy vitéz férjfiú, övezd fel a te derekadat: és a
mit tőled kérdek, mond meg nékem.
3. Nemde hijábavalóvá teheted é te az én ítéletimet? kárhoztatsz é
* te engemet hogy igaz légy?
4. A vagy ollyan karod vagyon é néked mint az erős Istennek? és a
te szóddal mint ő döröghetsz é?
5. No már ékesítheted é meg magadat méltósággal és magassággal,
dicsőséggel és ékességgel ruházd fel magadat.
6. A te haragodnak bosszankodásit terjeszd ki, és tekintsd meg
valami magasságos, és alázd meg azt.
7. Tekints meg, mondom, minden kevélyt, s nyomd le azt; és a
gonoszokat az ő helyekben rontsd meg.
8. Rejtsd el őket egyszersmind a porban, és az ő orczájokat a
rejtekben fedd bé:
9. Akkor én is hirdetlek téged, hogy téged a te jobbkezed
megtarthat.
10. Ímé már lássad az elefántot mellyet veled * együtt teremtettem,
a melly szénát eszik mint az ökör.
11. Ímé annak ereje vagyon a derekában, és annak erősége a hasának
köldökében.
12. Felemeli farkát, melly hasonlatos a czédrusfához, és az ő
szeméremtestének inai sok ágakból állanak.
13. Az ő csontjai ollyanok, mint az aczélból csinált csővek; az ő
tetemei, mint a vasból csinált pálczák!
14. Ennek az erős Istennek első alkotmányának az ő fegyverét
megadta, a ki őtet teremtette.
15. Jóllehet fűvet teremnek néki a hegyek, és együtt vele a mezőnek
minden vadai bátran játszódnak.
16. Az árnyékos helyen fekszik, a nádaknak és sárnak rejtekében.
17. A nagy árnyékú fák béfedezik őtet, hogy néki árnyékot
tartsanak, és a víz mellett való fűzfák körűlveszik őtet.
18. Ímé a folyóvizet nagy voltával megtartóztatja, úgyannyira, hogy
nem siet: és azt véli, hogy a Jordán folyóvizét felszívhatja.
19. A vagy megfoghatja é őtet valaki szemtől szemben, a vagy
horoggal megfogván általfurhatja é az ő orrát?