5. ZSOLTÁR.
Megszabadulásért való könyörgése Dávidnak az ő kergetői ellen.
1. Dávid Zsoltára az Éneklőmesternek adatott a Nékhilótra.
2. Uram, az én beszédemet * vedd füleidbe: értsd meg az én
gondolatimat.
3. Figyelmezzél az én kiáltásomnak szavára, én Királyom és én
Istenem; mert én nékik könyörgök!
4. Uram, hamar hallgasd meg az én szómat, minden dolgaim * előtt
készítem magamat te hozzád, és várom a te segítségedet;
5. Mert nem olly Isten vagy te, ki gyönyörködjél a *
hitetlenségben: nem lakik te nálad a # gonosz.
6. Nem állnak meg a te szemeid előtt a kevélyek: * és gyűlölsz
minden gonosz cselekedőket.
7. Elveszted * a kik hazugságot szólnak: a vérszopó és álnok embert
gyűlöli az Úr.
8. Én pedig a te jóvoltodnak sokaságában bízván, megek bé a te *
hőzadba, és könyörgök a te szent templomodban, a te félelmedben.
9. Uram igazgass engemet a te igazságodban * az én ellenségimért;
igazgassad előttema te útadat;
10. Mert nincsen az ő szájokban igazság, szívek merő álnokság,
torkok megnyilt koporsó, * nyelvekkel hízelkednek.
11. Ítéld meg, óh Isten, őket, hogy csalatkozzanak meg az ő
tanácsokban: az ő hamisságoknak sokaságáért vesd el őket; mert engedetlenek te
ellened.
12. És örülnek mindnyájan, a kik bíznak te benned, mind örökké
vígadnak, a kiket megoltalmazsz, és örvendeznek te * benned, a kik szeretik a
te nevedeet;
13. Mert te Uram, megáldod az igazat, a te jóvoltoddal mintegy *
paizzsal körűlvészed őtet.