8. ZSOLTÁR.
Csudálkozván dícséri Dávid az Istennek emberekhez való jó kedvét.
1. Dávid * Zsoltára az Éneklőmesternek adatott a Gittitre.
2. Mi Urunk Istenünk, melly igen csudálatos a te neved az * egész
földön, ki a te dicsőségedet az egek felett magasztaltad!
3. A kicsinyeknek és * csecsszopóknak szájok által erősítettted meg
a te hatalmadat a te ellenségidért, hogy megrontsad az ellenséget, és a
bosszúállót.
4. Mikor látom a te egeidet, a te kezednek * munkáit, a holdat és a
csillagokat, mellyeket te teremtettél; akkor így gondolkodom.
5. Micsoda az ember, hogy megemlékezzel * róla? vagy az embernek
fija, hogy meglátogatod őtet?
6. Noha őtet valamennyire kisebbé teremtetted az Angyaloknál:
mindazáltal dicsőséggel és tisztességgel megékesíteted őtet:
7. Tetted őtet minden te kezeidnek munkáin * úrrá, mindeneket
vetettél az ő lábai alá:
8. Juhokat és minden barmokat, még a mezei * vadakat is.
9. Az égi madarakat, és * a tengernek halait; és a mellyek
átlaljárják a tengernek ösvényit.
10. Mi Urunk Istenünk, melly igen dicsősége a te neved az egész
földön!