16. ZSOLTÁR.

Jövendölés a Krisztus feltámadásáról

1. Dávidnak Miktámja. Tarts meg engemet erős Isten: mert te benned bízom.

2. Mondjad ezt az Úrnak én lelkem: Én Uram vagy te: jóllehet semmi jóm néked nem használhat;

3. Hanem a szenteknek kik e földön vagynak, és a becsületeseknek, kikben vagyonminden én * gyönyörűségem.

4. Megsokasodik azoknak bánatjok, kik máshoz sietnek: Nem áldozom azoknak véres áldozatjokkal: fel sem veszem azoknak neveket ajakimra.

5. Az Úr az * én örökségemnek és poharamnak része; te tartod az én részemet.

6. Az én sorsom esett nékem kies helyen, nyilván szép örökség jutott nékem.

7. Áldom az Urat, ki nékem tanácsot dott: hogy még éjjel is * tanítanak engemet az én belső tagjaim.

8. Szüntelen az Úrra * néztem; mert jobbkezem # felől vgyon, azért meg nem mozdíttatom.

9. Annakokáért örűl az én szívem és örvendez az én dicsőségem: még az én testem is bátorságban nyugszik;

10. Mert nem hagyod az én lelkemet * a koporsóban, és nem engeded, hogy a te szented rothadásra jusson.

11. Te tanítasz meg engemet az életnek ösvényére; elégséges öröm vagyon te előtted, és gyönyörűségek * vagynak a te jobbod felől mindenkor.