17. ZSOLTÁR.

A hitetlenek ellen kér oltalmat.

Dávidnak * Könyörgése.

1. Halld meg Uram az én igazságomat; figyelmezzél az én * kiáltásomra; hallgasd meg az én könyörgésemet, mellyben # ninsen csalárdság.

2. A te orczád elől jöjjön ki az én itéletem! a te szemeid * lássanak igazat.

3. Megpróbáltad az én szívmet, meglátogattál éjjel: megpróbáltál engemet és semmit nem * találtál; elmém egyezett az én számmal.

4. A mi néz az emberek cselekedetire, a te ajakidnak beszédéért * megóvtam magamat a latornak ösvényitől.

5. Igazgasd lépésimet a te ösvényidben; hogy ki ne * hágjanak az én lábaim.

6. Én tégedet segítségűl hívlak: annakokáért hallgass meg engemet óh erős Isten; hajtsd füleidet én hozzám, és hallgasd meg az én beszédemet.

7. Mutasd meg a te csudálatos irgalmasságidat, ki megszabaditod a te benned bizókat azoktól, kik a te jobbod ellen támadnak.

8. Őrizz meg engemet, mint * szemed fényét: oltalmazz meg engemet a te szárnyaidnak # árnyéka alatt;

9. A hitetleneknek orczájok előtt, kik engemet háborgatnak: az én ellenségim előtt, kik életemet halálra körűlvették.

10. A kövérség elborította orczájokat; szájokkal * kevélyen szólottak.

11. A mi útainkban most * körűlvettek minket, és csak azt szemlélik, holott a földhöz ragaszthassanak.

12. Hasonlók a préda * szomjúhozó oroszlánhoz, és a barlangban ülő oroszlánkölyökhöz.

13. Kelj fel Uram, és vedd eleit az ő orczájának; vesd le őtet, szabadítsd meg az én életemet a hitetlentől, a te fegyvereddel.

14. Az emberektől szabadíts meg a te kezeddel, Uram, e világnak emberitől, kiknek részek az életben vagyon, kiknek hasokat * bétöltöd gazdagsággal: megelégítetnek magzatjokkal, és hagyják marhájokat az ő fijaiknak.

15. Én pedig igazságban meglátom a te orczádat: megelégítettem a te ábrázatoddal, midőn * felserkenek!