17. ZSOLTÁR.
A hitetlenek ellen kér oltalmat.
Dávidnak * Könyörgése.
1. Halld meg Uram az én igazságomat; figyelmezzél az én *
kiáltásomra; hallgasd meg az én könyörgésemet, mellyben # ninsen csalárdság.
2. A te orczád elől jöjjön ki az én itéletem! a te szemeid *
lássanak igazat.
3. Megpróbáltad az én szívmet, meglátogattál éjjel: megpróbáltál
engemet és semmit nem * találtál; elmém egyezett az én számmal.
4. A mi néz az emberek cselekedetire, a te ajakidnak beszédéért *
megóvtam magamat a latornak ösvényitől.
5. Igazgasd lépésimet a te ösvényidben; hogy ki ne * hágjanak az én
lábaim.
6. Én tégedet segítségűl hívlak: annakokáért hallgass meg engemet
óh erős Isten; hajtsd füleidet én hozzám, és hallgasd meg az én beszédemet.
7. Mutasd meg a te csudálatos irgalmasságidat, ki megszabaditod a
te benned bizókat azoktól, kik a te jobbod ellen támadnak.
8. Őrizz meg engemet, mint * szemed fényét: oltalmazz meg engemet a
te szárnyaidnak # árnyéka alatt;
9. A hitetleneknek orczájok előtt, kik engemet háborgatnak: az én
ellenségim előtt, kik életemet halálra körűlvették.
10. A kövérség elborította orczájokat; szájokkal * kevélyen
szólottak.
11. A mi útainkban most * körűlvettek minket, és csak azt
szemlélik, holott a földhöz ragaszthassanak.
12. Hasonlók a préda * szomjúhozó oroszlánhoz, és a barlangban ülő
oroszlánkölyökhöz.
13. Kelj fel Uram, és vedd eleit az ő orczájának; vesd le őtet,
szabadítsd meg az én életemet a hitetlentől, a te fegyvereddel.
14. Az emberektől szabadíts meg a te kezeddel, Uram, e világnak
emberitől, kiknek részek az életben vagyon, kiknek hasokat * bétöltöd
gazdagsággal: megelégítetnek magzatjokkal, és hagyják marhájokat az ő
fijaiknak.
15. Én pedig igazságban meglátom a te orczádat: megelégítettem a te
ábrázatoddal, midőn * felserkenek!