28. ZSOLTÁR.

Oltalomért könyörög Dávid.

Dávid * Zsoltára.

1. Te hozzád kiáltok, Uram, én erősségem; ne vesztegelj az én kiáltásimra; mert netalán ha * vesztegléndesz, hasonlatos lészek a megholtakhoz.

2. Hallgasd meg az én könyörgésimnek szavát, midőn kiáltok hozzád, és midőn felemelem kezeimet a te szentséges templomodhoz.

3. Ne számlálj engemet a hitetleneknek és gonoszság cselekedőinek * közikbe, kik békességet szólnak felebarátjokkal; gonosz # vagyon pedig az ő szívekben.

4. Fizess meg nékik az ő cselekedetek szerint, * és az ő igyekezeteknek gonoszsága szerint, az ő kezeiknek munkája szerint fizess nékik, add meg nékik az ő jutalmokat:

5. Mert nem veszik eszekbe az Úrnak cselekedeteit, és az ő kezeinek munkáit; ennkokáért * elrontja őket, és fel nem építi többé őket.

6. Áldott az Úr: mert meghallgatta * az  én könyörgésimenk szavát.

7. Az Úr az én erősségem és az én paizsom, ő benne bízott az én szívem, és megsegittettem: örült az én szívem, és az én énekemmel dícsérem őtet.

8. Az Úr ezeknek erősségek, és ő az ő Királyának * megtartó ereje.

9. Tartsd meg a te népedet, és áld meg a te örökségedet: bírjad őket, és magasztald fel őket mind örökké.