28. ZSOLTÁR.
Oltalomért könyörög Dávid.
Dávid * Zsoltára.
1. Te hozzád kiáltok, Uram, én erősségem; ne vesztegelj az én
kiáltásimra; mert netalán ha * vesztegléndesz, hasonlatos lészek a
megholtakhoz.
2. Hallgasd meg az én könyörgésimnek szavát, midőn kiáltok hozzád,
és midőn felemelem kezeimet a te szentséges templomodhoz.
3. Ne számlálj engemet a hitetleneknek és gonoszság cselekedőinek *
közikbe, kik békességet szólnak felebarátjokkal; gonosz # vagyon pedig az ő
szívekben.
4. Fizess meg nékik az ő cselekedetek szerint, * és az ő
igyekezeteknek gonoszsága szerint, az ő kezeiknek munkája szerint fizess nékik,
add meg nékik az ő jutalmokat:
5. Mert nem veszik eszekbe az Úrnak cselekedeteit, és az ő kezeinek
munkáit; ennkokáért * elrontja őket, és fel nem építi többé őket.
6. Áldott az Úr: mert meghallgatta * az én könyörgésimenk szavát.
7. Az Úr az én erősségem és az én paizsom, ő benne bízott az én
szívem, és megsegittettem: örült az én szívem, és az én énekemmel dícsérem
őtet.
8. Az Úr ezeknek erősségek, és ő az ő Királyának * megtartó ereje.
9. Tartsd meg a te népedet, és áld meg a te örökségedet: bírjad
őket, és magasztald fel őket mind örökké.