30. ZSOLTÁR.

A szomorúság örömre változik.

1. Dávidnak az ó háza * felszentelésekor énekeltetett Zsoltára.

2. Felmagasztallak téged Uram: mert felemeltél * engemet, és nem engedted, hogy az én ellenségim rajtam örüljenek.

3. Én Uram Istenem, te hozzád kiáltottam; és meggyógyítottál engemet!

4. Uram, kihoztad a koporsóból * az én lelkemet; megelevenítettél engemet, holott egyebek a koporsóba szállottak.

5. Dícsérjétk az Urat ő * hívei, és dícsérjétek az ő szentségének emlékezetit;

6. Mert egy szempillantásig * tart az ő haragja, de örökkévaló az ő jóakaratja: estve siralom vagyon, de reggel öröm.

7. Én pedig az én jó állapotomban így gondolkodom vala: soha meg nem változik az én állapotom;

8. (Uram, a te jó kedvedből erősítetted vala meg az én * hegyemet): De mihelyt elrejtéd + a te orczádat, én megháborodám-

9. Te hozzád kiáltottam Uram, és néked könyörgöttem Uram, mondván:

10. Mi haszon vagyon az én véremben, hogyha a koporsóba szállok? Valyon dícsér é * tégedet a por? Valyon s hirdeti é a te igazságodat?

11. Hallgass meg Uram, és könyörülj rajtam: Uram, légy nékem segítőm.

12. Fordítottad az én siralmimat nékem örömre: levetted * az én gyászruhámat, és béövedzettél engemet örömmel.

13. Ennekokáért énekel néked az én dicsőségem, és nem vesztegel: én Uram Istenem, örökké dícsérlek tégedet.