32. ZSOLTÁR.

Tanuság a hívséges boldogságról.

1. Dávid tanítása. Boldog az, a kinek hamisága * megbocsáttatott, és a kinek a bűne elfedeztetett:

2. Boldog ember, a kinek az Úr nem tulajdonítja hamisságát, a kinek lelkében nincsen * csalárdság.

3. Én mikor veszteglenék: megavultak az * én csontaim, az én napestig való jajgatásom miatt:

4. Mert éjjel és nappal nehezedik rajtam a te kezed; változik vala az én nedveségem nyári szárazságokra.

5. Annakokáért az én bűnömet tenéked megjelentettem, * és az én hamisságomat el nem # fedeztem, ( s mondék): Megvallom én ellenem az én álnokságomat az Úrnak és te megbocsátottad az én bűneimnek hamisságát, Sélah.

6. Azért könyörög néked minden szent a megtalálásnak * idején; (Bizonyára a sok vizek áradási hozzá nem jutnak.)

7. Te vagy az én oltalmam * a háborúságban; őrizz meg engemet, szabadulásnak # énekével végy körűl engem!

8. Bölcscsé teszlek * tégedet, és megtanítlak tégedet az útra, mellyen járj, tanácsot adok néked szemeimmel.

9. Ne legyetek ollyanok, mint a * ló és mint az öszvér, mellyeknek nincsen értelmek, mellyeknek állokat ha meg nem szoríod zabolával és fékkel, néked nem engednek.

10. Sok bánati vagynak * a hitetlennek: de a ki bízik # az Úrban, megkörnyékezi azt az ő irgalmassága.

11. Vígadjatok az Úrban és örüljetek ti igazak: * és énekeljetek mindnyájan ti tiszta szívűek.