36. ZSOLTÁR.

Dávidnak panasza, isteni dícsérete, könyörgése és vígasztalása.

1. Dávidnak, az Úr szolgájának Zsoltára, mellyet adott az Éneklőmesternek..

2. A hitetlennek hitetlensége felől az én szívemben Ilyen módon gondolkodom., hogy nincsen Istenek félelme az ő szemei előtt:

3. Mert hízelkedik magának az ő szemei előtt, míglen találtassék az ő hamissága gyűlölségre méltónak.

4. Az ő szájának beszédi hamisság és álnokság; nem akarja érteni, hogy jól cselekednék.

5. Gonoszságot gondol az ő * ágyában; nem jó úton áll; a gonoszt meg nem veti.

6. Uram az égig vagyon a te * irgalmasságod, és a te igazmondásos a felhőkig.

7. A te igazságod, mint az Istennek hegyei: a te ítéletid * mint a bő mélységes vizek; az ember, és a barmot te tartod meg, Uram!

8. Óh Isten, melly igen becsületes a te irgalmasságod! annakokáért  az embereknek fijaik bíznak a te * szárnyaidnak árnyékában.

9. Megelégítettetnek a te házadnak kövérségével, és a te gyönyörüségidnek folyóvizével megitatod őket:

10. Mert nálad vagyon az életnek * kútfeje, és a te világosságod # által látunk világosságot.

11. Terjeszd ki a te irgalmasságodat a te * esmérőidre, és a te igazságodat az igaz szívű emberekre.

12. Ne támadjon énreám a kevélynek lába, és a hitetleneknek kezek ne háborítson meg engemet.

13. Ott hulljanak el a * gonoszt cselekedők, taszittassanak el, és fel ne állhassanak.