37. ZSOLTÁR.
Vígasztalása Dávidnak az istentelenek szerencsés állapotjok ellen.
1. Dávid Zsoltára. Ne bosszankodjál * a hitetlenekre, se ne
irígykedjél a gonoszúl cselekedőkre:
2. Mert mint a fű hirtelen * kivágattatnak, és mint a zöldellő fű
elszáradnak.
3. Bízzál az Úrban és cselekedjél jót: lakozzál e földön, és élj
hit által.
4. Gyönyörködjél az Úrban; és megadja néked a te szívednek kérésit.
5. Hagyjad az Úrra a te útadat, * és bízzál ő benne; és ő
megcselekszi.
6. És kihozza a te igazságodat, mint a világosságot; és a te
ítéletednek, miképen a délt. *
7. Vesztegségben légy az Úrban és várjad őtet: és ne bosszankodjál
azok ellen, kiknek jó szerencsés életek vagyon; és kik gonosz tanácsot
követnek..
8. Szünjél meg a * haragtól , és hagyd el búsulásodat, ne
bosszankodjál, hogy te is gonoszt ne cselekedjél.
9. Mert a gonoszok * kivágattatnak, de a kik az Urat várják,
örökségül # bírják e földet.
10. És kevés idő mulva a hitetlen elvész; nézed a helyét, és ő nem
lészen:
11. A szelidek pedig lésznek * örökösi a földnek, és
gyönyörködtetik magokat a békességnek sokságában.
12. Tanácsot tart a hitetlen az igaz ellen és fogait cskorgatja ő
ellene:
13. Az Úr pedig neveti * őtet; mert látja, hogy eljő az ő napja.
14. Fegyvert vontak a hitetlenek, és megvonták az ő íveket; hogy
leverjék a nyomorultat és a szegényt: és megöljék az igazán élőket:
15. De az ő fegyverek menjen bé az ő szívekbe, és az ő íveik
törettessenek el.
16. Jobb az igaznak a * kicisny, hogy nem mint a hitetlen
Fejedelmeknek az ő gazdagságok:
17. Mert a hitetleneknek karjaik eltörettetnek: de eltartja * az Úr
az igazakat.
18. Esméri az Úr a * tökéleteseknek napjaikat: és az ő örökségek
megmarad mind örökké;
19.Meg nem gyaláztatnak a veszedelmes időben, sőt az éhségnek *
idejében megelégíttetnek:
20. De a hitetlenek * elvesznek, és az Úrnak ellenségi, mint a
bárányokban való kövérség megemésztetnek, és mint a füst semmivé lésznek.
21. Kölcsön kér a hitetlen, és meg nem fizet: az igaz pedig
irgalmas * és osztogat;
22. Mert a kik megáldattatnak ő tőle, e földet bírják: és a kik
megátkoztatnak ő tőle, kigyomláltatnak.
23. Az igaz ember lépései az * Úrtól erősíttetnek meg, és az ő útát
szereti.
24. Ha eleséndik, * meg nem rontatik; mert az Úr tartja őtet az ő
kezével.
25. Gyermek voltam, meg is vénhedtem: de soha nem látta, hogy az
igaz elhagyott * volna és az ő kenyér kereső magva.
26. Minden naponként * irgalmaskodik és kölcsön ád, és az ő
magzatja áldásban vagyon.
27. Távozzál el a gonosztól: és cselekedjél jót: * és maradandó lészesz
mind örökké;
28. Mert az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az ő szenteit,
hanem örökké megőriztetnek: a hitetleneknek pedig maradékok * kivágattatik.
29. Az igazak örökségűl bírják * e földet, és lakoznak örökké azon.
30. Az igaznak szája bölcsességet beszél, és az ő nyelve ítéletet
szól.
31. Az ő istenének törvénye az ő szívében * vagyon,
annakokáért az ő lépései meg nem
tántorodnak.
32. A hitetlen szemléli * az igazat, és keresi őtet halálra.
33. Az Úr pedig nem hagyja őtet a hitetlennek kezében; sem nem
kárhoztatja őtet mikor megítéltetik.
34. Várjad az Urat, és őrizd meg az ő útát; és flmagasztal tégedet,
hogy örökségül bírjad e földet, és * meglátod, mikor a hitetlenek
kigyomláltatnak.
35. Láttam elhalmozott hitetlent, és hogy a felfuvalkodott mint a
kiterjedett zöldellő fa:
36. De elmúlék * és ímé nem vala: keresém őtet és meg nem találám.
37. Nézd meg a tökéletest, és vedd eszedbe az igazat; * mert e féle
embernek végezetre békessége lészen.
38. A hitetlenek pedig egyetemben elvesznek, és a gonoszoknak *
maradékok kigyomláltatik.
39. Az igazaknak pedig megmaradások az Úrtól vagyon, ki nékik *
erősségek a háborúságnak idején.
40. Megsegíti őket az Úr, megszabadítja őket; megszabadítja őket a
hitetlenektől * és megtartja őket: mert ő benn e bíznak.