40. ZSOLTÁR.
Jövendölés a Krisztusnak szenvedéséről és papitisztiről.
1. Dávid Zsoltára, az Éneklőmesternek adatott.
2. Várván vártm az * Urat, és ő én hozzám tére, és meghallgatta az
én kiáltásomat;
3. És kivont engemet a rettenetes sárból és a sáros * fertőből, és
felállatá a kősziklára az én lábaimat, és megerősíté az én lépésimet:
4. És ada az én számba új éneket, a mi Istenünknek dícséretit:
látván ezt nagy sokan, félni kezdének: és reménységeket veték az Úrban.
5. Boldog ember az, a ki az Úrban vetette az ő reménységét; és nem
nézett a kevélyekre, és azokra kik a hazugságra törnek.
6. Megsokasítotad, Uram én Istenem, a te csudálatos cselekedetidet:
és a te mi felőlünk való * gondolatidat senki te előtted el nem rendelheti,
mellyeket ha elő akarnék számlálni és megbeszéleni, többek, hogy nem mint
kimondhatnám.
7. Áldozatot és ajándékot * nem kivántál, hanem füleimet
általfurtad nékem; egészen égőáldozatot # és bűnért való áldozatot nem
kivántál:
8. Akkor mondék: Ímhol vagyok én! a törvény könyvében írva vagyon
én * felőlem;
9. Hogy cselekedjem a te akaratodat, én Istenem, azt akarom: és a
te törvényed az én belső * tagaimnak közepette vagyon.
10. Hirdetem a te igazságodat a * nagy Gyülekezetben; ímé az én
ajakimat meg nem tiltom, te Uram tudod.
11. A te igazságodat el nem rejtettem az én szívemnek közepette, a
te hűségedet és szabadításodat: * szólottam; a te jóvoltodat és igazmondásodat
a nagy Gyülekezetben el nem titkoltam.
12. Te azért Uram ne tartsd meg én tőlem a te irgalmasságidat: a te
jóvoltod és a te igazmondásod mindenha őrizzenek engemet.
13. Mert körűlvettek engemet számtalan gonoszok, és körűlfogtak
engemet az én hamisságimnak * büntetési, hogy azokat szemeimmel el nem #
lephetem, többek az én fejemnek hajszálinál; és az én szívem elhagya engemet.
14. Tessék Uram, néked engemet megszabadítani: te Uram az én *
segítségemre siess!
15. Gyaláztassanak meg és szégyenüljenek meg egyetemben, kik *
keresik az én lelkemet, hogy elveszessék azt; verettessenek hátra és
gyaláztassanak meg, kik akarják az én gonoszomat.
16. Pusztíttassanak el az ő gyalázatosságoknak jutalma szerint, kik
mondják nékem: * Ha! Ha!
17. Vígadjanak és örüljenek * te benned mindenek, kik keresnek
tégedet, és mondják ezt mindenha: Felmagasztaltassé az Úr azoktól, kik szeretik
a te megtartásodat.
18. Én pedig noha szegény és szükölködő vagyok, mindazáltal az Úr
gondot visel én rólam; te vagy az én segítségem és megszabadítóm; én Istenem *
ne késsél!