40. ZSOLTÁR.

Jövendölés a Krisztusnak szenvedéséről és papitisztiről.

1. Dávid Zsoltára, az Éneklőmesternek adatott.

2. Várván vártm az * Urat, és ő én hozzám tére, és meghallgatta az én kiáltásomat;

3. És kivont engemet a rettenetes sárból és a sáros * fertőből, és felállatá a kősziklára az én lábaimat, és megerősíté az én lépésimet:

4. És ada az én számba új éneket, a mi Istenünknek dícséretit: látván ezt nagy sokan, félni kezdének: és reménységeket veték az Úrban.

5. Boldog ember az, a ki az Úrban vetette az ő reménységét; és nem nézett a kevélyekre, és azokra kik a hazugságra törnek.

6. Megsokasítotad, Uram én Istenem, a te csudálatos cselekedetidet: és a te mi felőlünk való * gondolatidat senki te előtted el nem rendelheti, mellyeket ha elő akarnék számlálni és megbeszéleni, többek, hogy nem mint kimondhatnám.

7. Áldozatot és ajándékot * nem kivántál, hanem füleimet általfurtad nékem; egészen égőáldozatot # és bűnért való áldozatot nem kivántál:

8. Akkor mondék: Ímhol vagyok én! a törvény könyvében írva vagyon én * felőlem;

9. Hogy cselekedjem a te akaratodat, én Istenem, azt akarom: és a te törvényed az én belső * tagaimnak közepette vagyon.

10. Hirdetem a te igazságodat a * nagy Gyülekezetben; ímé az én ajakimat meg nem tiltom, te Uram tudod.

11. A te igazságodat el nem rejtettem az én szívemnek közepette, a te hűségedet és szabadításodat: * szólottam; a te jóvoltodat és igazmondásodat a nagy Gyülekezetben el nem titkoltam.

12. Te azért Uram ne tartsd meg én tőlem a te irgalmasságidat: a te jóvoltod és a te igazmondásod mindenha őrizzenek engemet.

13. Mert körűlvettek engemet számtalan gonoszok, és körűlfogtak engemet az én hamisságimnak * büntetési, hogy azokat szemeimmel el nem # lephetem, többek az én fejemnek hajszálinál; és az én szívem elhagya engemet.

14. Tessék Uram, néked engemet megszabadítani: te Uram az én * segítségemre siess!

15. Gyaláztassanak meg és szégyenüljenek meg egyetemben, kik * keresik az én lelkemet, hogy elveszessék azt; verettessenek hátra és gyaláztassanak meg, kik akarják az én gonoszomat.

16. Pusztíttassanak el az ő gyalázatosságoknak jutalma szerint, kik mondják nékem: * Ha! Ha!

17. Vígadjanak és örüljenek * te benned mindenek, kik keresnek tégedet, és mondják ezt mindenha: Felmagasztaltassé az Úr azoktól, kik szeretik a te megtartásodat.

18. Én pedig noha szegény és szükölködő vagyok, mindazáltal az Úr gondot visel én rólam; te vagy az én segítségem és megszabadítóm; én Istenem * ne késsél!