43. ZSOLTÁR.
Könyörgése Dávidnak a szabadításért.
Ítélj meg * engemet óh Isten, és oltalmazd meg ügyemet a gonosz
nemzet ellen; az álnok és hamis embertől szabadíts meg engemet;
2. Mert te vagy az én * erősségemnek Istene, s miért vetettél meg
engemet? és miért járok szomorúan, midőn az én ellenségem háborgat engemet?
3. Bocsásd ki a te világosságodat és a te igazságodat, hogy azok
vezéreljenek engemet, és bévigyenek engemet a te szentségednek hegyére, és a te
* hajlékidba.
4. Hgy bémenjek az Istennek oltárához, az én vígasságomnak és
örömömnek erős Istenéhez; és dícsérjelek tégedet örömmel, óh Isten, én Istenem!
5. Miért hagytad el * óh én lelkem magadat, és miért búslakodol én
bennem? Bízzál az Istenben: mert én még néki hálákat adok, mert ő az én
orczámnak szabadítója, és ő nékem Istenem!