43. ZSOLTÁR.

Könyörgése Dávidnak a szabadításért.

Ítélj meg * engemet óh Isten, és oltalmazd meg ügyemet a gonosz nemzet ellen; az álnok és hamis embertől szabadíts meg engemet;

2. Mert te vagy az én * erősségemnek Istene, s miért vetettél meg engemet? és miért járok szomorúan, midőn az én ellenségem háborgat engemet?

3. Bocsásd ki a te világosságodat és a te igazságodat, hogy azok vezéreljenek engemet, és bévigyenek engemet a te szentségednek hegyére, és a te * hajlékidba.

4. Hgy bémenjek az Istennek oltárához, az én vígasságomnak és örömömnek erős Istenéhez; és dícsérjelek tégedet örömmel, óh Isten, én Istenem!

5. Miért hagytad el * óh én lelkem magadat, és miért búslakodol én bennem? Bízzál az Istenben: mert én még néki hálákat adok, mert ő az én orczámnak szabadítója, és ő nékem Istenem!