44. ZSOLTÁR.
Könyörög az isten népe a szabadításért.
1. A Kóráh * fijai közzűl való Éneklőmesternek adatott, éneklési
tanúság.
2. Isten, a mi füleinkkel halottuk; a mi atyáink * beszélették
nékünk, minémű dolgokat cselekedtél az ő idejekben, és régtől fogva.
3. Te a te kezeddel kiüzted a Pogányokat, és őket szállítottad
helyekbe: elvesztetted a népeket, és őket meggyökereztetted;
4. Mert nem az ő fegyverek által vették meg a földet, sem az ő
karják tartotta meg őket: hanem a * te jobbkezed és a te karod, és a te orczád
# világossága; mert jóakaró voltál ő hozzájok.
5. Te vagy Isten, az én Királyom, ki igérsz Jákóbnak * győzedelmet.
6. Te általad vertük meg a mi ellenséginket; és a te nevedbe
tapodtuk le azokat, kik mi ellenünk támadtak.
7. Mert én nem bízom az én * ívemben, és az én fegyverem nem
oltalmaz meg engemet;
8. Hanem te szabadítasz meg minket a mi ellenséginktől, és te
szégyeníted meg a mi gyűlölőinket.
9. Annakokáért az Istent mindennap dícsérjük, és a te nevedet mind
örökké magasztaljuk.
10. De te most * megvetettél és meggyaláztál minket, és ne jösz ki
a mi seregeinkkel.
11. Megfutamtattál minket a mi ellenségink előtt, és a kik
gyűlölnek minket, megprédáltatál azokkal.
12. Adsz minket nékik ételűl mint a juhokat: * és a Pogányok között
elhintesz minket.
13. Eladtad * a te népedet minden pénz nélkűl; és meg nem
öregbítetted az ő becsűjöket.
14. Vetettél minket * szidalmasságra a mi szomszédinknak,
megcsúfolásra és nevetségre a mi körűlünk valóknak.
15. Vetettél minket * példa beszédűl a Pogányoknak, és főcsóválásra
minden nemzetségeknek.
16. Az én gyalázatom naponként előttem vagyon, és az én orczámnak
pironsága elborított engemet.
17. A szidalmazóknak, * és a szidogatóknak szavokért; az
ellenségért és a boszúállóért.
18. Mind ezek noha rajtunk meglettek; mindazáltal nem felejtkeztünk
el rólad, sem meg nem szegtük a te frigyedet.
19. Nem szakadott el tőled a mi szívünk, sem a mi lábunk ki nem
tért a te ösvényedből.
20. Noha minket a sárkányok közibe üztél, és elborítottál minket a
halálnak * árnyékával.
21. Ha hol pedig elfelejtkeztünk volna a mi Istenünknek nevéről, és
felemeltük volna kezeinket idegen Istenhez;
22. Nemde ezt nem kikereste volna é az Isten? Mert ő jól esméri
minden * szívnek titkait.
23. Bizonyára te éretted * naponként ölettetünk: és tartatunk mint
a megmetszendő juhok.
24. Serkenj fel, * miért aluszol Uram? kelj fel: és ne vess el
minket örökké.
25. Miért rejted el a te orczádat? és miért felejtkezel el a mi
nyavalyáinkról és háborúságinkról?
26. Miért lenyomattató mind a poriglan a * mi lelkünk, a földhöz
ragadott a mi hasunk!
27. Kelj fel a mi segítségünkre; és szabadíts meg minket a te *
irgalmasságodért.