49. ZSOLTÁR.

A gazdag s testi embereknek veszendőségek.

1. A Kóráh * fijai közzűl való Éneklőmesternek engedtetett Zsoltár.

2. Hallgassátok meg ezt minden népek: vegyétek eszetekbe mindnyájan földnek lakosai;

3. Ti is mind köz embereknek fijai s mind nemeseknek fijai; egyetemben a gazdag és a szegény.

4. Az én szám szól bölcseséget, és az én szívemnek elmélkedése értelmet.

5. Hajtom az én fülemet példabeszédre, és kijelentem * az én mesémet hegedűben.

6. Miért félnék * a veszedelemnek napján, midőn körűlvészen engem az én nyomorgatóimnak hamisságok?

7. Vagynak kik bíznak az ő * gazdagságokban, és az ő gazdagságoknak sokaságában dicsekednek;

8. De az ő attyafiát senki megnem válthatja, sem meg * nem adhatja Istennek az ő váltságának árát;

9. (Mert az ő lelkének váltsága drága, és megszünik mind örökké.)

10. Hogy élne mind örökké, és ne látna soha * koporsót.

11. Mert akár ki is látja, hogy a bölcsek is * meghallnak; és a bolondok az esztelenekkel egyetembe elvesznek, és az ő gazdagságokat # másnak hagyják.

12. De mégis az ő gondolatjok ez: hogy az ő házok örökké, és az ő lakhelyek nemzetségről nemzetségre; és az ő nevek a földön * megmaradjon.

13. De e féle ember az ő tisztességében meg # nem marad; mert hasonlatos a barmokhoz, mellyek elvesznek.

14. Ez ő életek noha merő bolondság; mégis az ő maradékjok javalják az ő cselekedeteket.

15. Mint a juhok pokolra vettetnek, a halál * megemészti őket, az # igazak ő rajtok jó reggel uralkodnak. Az ő erősségek elvész, és a pokol lészen az ő lakhelyek:

16. De az Isten megszabadítja az én lelkemet a pokolnak * kezétől, és magához vészen engemet.

17. Ne félj azért attól, ha ki * megazdagúl és az ő házának dicsősége megöregbűl;

18. Mert semmit a halálba * magával el nem viszen, sem alá nem száll vele az ő dicsősége;

19. Mert életében elvette az ő javait; dícsérik őtet, hogy magával jól tett.

20. Maga megyen az ő eleinek nemzetségéhez, és soha örökké * nem lát világosságot.

21. Az ember, mikor tisztességben volna, nem vette eszébe magát, annakokáért hasonlíttatik * barmokhoz, mellyek elvesznek.