50. ZSOLTÁR.
Tanúság az igaz isteniszolgálatról.
1. Asáfnak engedtetett Zsoltár. Az Isteneknek * Istene, a Jehova
szól, és hívja a földeet napkelettől fogva mind napnyugotig.
2. A tökéletes szépségű * Sionból jelenik meg az Isten.
3. Eljő * a mi Istenünk, és nem hallgat: megemésztő tűz vagyon ő
előtte, és ő környűle erős forgószél.
4. Szólította * az egeket onnan felűl, és a földet, az ő # népének
megítélésére, ezt mondván:
5. Gyüjtsétek előmbe az én szenteimet, kik velem szövetséget *
tettek vala az áldozat által.
6. És az egek kijelentik * az ő igazságát: mert az Isten Bíró.
7. Hallgasd meg, úgymond, én * népem, és szólok! te Izráel, és
bizonyságot tészek néked: Istened, te # Istened vagyok!
8. Nem az áldozatokért feddőzöm te veled; mert a te egészen
égőáldozatid szüntelen előttem vagynak.
9. Nem kedvellem * a te házadból a tulkot, és a te aklaidból a
bakokat;
10. Mert * enyim az erdőnek minden vada, a hegyeken való sok ezer
barmok.
11. Én esmérem a hegyeknek minden repeső allatit, és a mezőnek vadaival
én bírok.
12. Ha megéhezném sem mondanám meg néked: mert enyim e világnak
kereksége és * annak teljessége!
13. Avagy eszem é én a bikáknak húsokat, vagy a bakoknak véreket
iszom é?
14. Áldozzál az Istennek * dícsérettel, és add meg a mgasságban
lakozó Istennek a te # fogadásidat.
15. És hívj engemet segítségűl, * a te nyomorúságodnak idején:
Megszabadítlak tégedet; és dicsőítesz # engemet.
16. A hitetlennek pedig ezt mondja az Isten: Miért hirdeted te az
én rendelésimet: és miért veszed az én szövetségemet a te szádra?
17. Te pedig gyűlölöd a fenyítéket, és hátad megé veted az * én
beszédimet!
18. Mihelyt lopót látándasz: azonnal mellé adod amgadat és a te
társalkodásod a paráznákkal vagyon:
19. A te szádat megnyitod a gonoszra, és a te nyelved álnokságot
szól:
20. Leülsz, és a te atyádfia ellen szólasz: a te anyádnak fiját is
szidalmazod.
21. Mikor te ezeket cselekednéd, mivelhogy én hallgatok vala; azt *
gondoltad, hogy te hozzád hasonlatos vagyok: de én megfeddlek téged, és renddel
szemeid eleibe rakom a te gonoszságidat.
22. Vegyétek eszetekbe immár ezt ti, * kik az Istent elfelejtitek:
hogy el ne ragadjalak, és ne legyen megmentő.
23. A ki dícsérettel áldozik, az * dicsőit engem: a ki az ő útait
jól # vezérli, megmutatom annak az Isten szabadítását!