50. ZSOLTÁR.

Tanúság az igaz isteniszolgálatról.

1. Asáfnak engedtetett Zsoltár. Az Isteneknek * Istene, a Jehova szól, és hívja a földeet napkelettől fogva mind napnyugotig.

2. A tökéletes szépségű * Sionból jelenik meg az Isten.

3. Eljő * a mi Istenünk, és nem hallgat: megemésztő tűz vagyon ő előtte, és ő környűle erős forgószél.

4. Szólította * az egeket onnan felűl, és a földet, az ő # népének megítélésére, ezt mondván:

5. Gyüjtsétek előmbe az én szenteimet, kik velem szövetséget * tettek vala az áldozat által.

6. És az egek kijelentik * az ő igazságát: mert az Isten Bíró.

7. Hallgasd meg, úgymond, én * népem, és szólok! te Izráel, és bizonyságot tészek néked: Istened, te # Istened vagyok!

8. Nem az áldozatokért feddőzöm te veled; mert a te egészen égőáldozatid szüntelen előttem vagynak.

9. Nem kedvellem * a te házadból a tulkot, és a te aklaidból a bakokat;

10. Mert * enyim az erdőnek minden vada, a hegyeken való sok ezer barmok.

11. Én esmérem a hegyeknek minden repeső allatit, és a mezőnek vadaival én bírok.

12. Ha megéhezném sem mondanám meg néked: mert enyim e világnak kereksége és * annak teljessége!

13. Avagy eszem é én a bikáknak húsokat, vagy a bakoknak véreket iszom é?

14. Áldozzál az Istennek * dícsérettel, és add meg a mgasságban lakozó Istennek a te # fogadásidat.

15. És hívj engemet segítségűl, * a te nyomorúságodnak idején: Megszabadítlak tégedet; és dicsőítesz # engemet.

16. A hitetlennek pedig ezt mondja az Isten: Miért hirdeted te az én rendelésimet: és miért veszed az én szövetségemet a te szádra?

17. Te pedig gyűlölöd a fenyítéket, és hátad megé veted az * én beszédimet!

18. Mihelyt lopót látándasz: azonnal mellé adod amgadat és a te társalkodásod a paráznákkal vagyon:

19. A te szádat megnyitod a gonoszra, és a te nyelved álnokságot szól:

20. Leülsz, és a te atyádfia ellen szólasz: a te anyádnak fiját is szidalmazod.

21. Mikor te ezeket cselekednéd, mivelhogy én hallgatok vala; azt * gondoltad, hogy te hozzád hasonlatos vagyok: de én megfeddlek téged, és renddel szemeid eleibe rakom a te gonoszságidat.

22. Vegyétek eszetekbe immár ezt ti, * kik az Istent elfelejtitek: hogy el ne ragadjalak, és ne legyen megmentő.

23. A ki dícsérettel áldozik, az * dicsőit engem: a ki az ő útait jól # vezérli, megmutatom annak az Isten szabadítását!