52. ZSOLTÁR.
Dávid Dóeg ellen panaszolkodik.
1. Dávidnak tanitása * az Éneklőmesternek engedtetett.
2. Midőn az Idomeus Dóeg * eljövén, Saulnak ezt jelentené, mondván:
Dávid az Akhimélek házába ment bé.
3. Mit dicsekedel a gonoszban, óh te magabiró? Az erős Istennek
jóvolta szüntelen való!
4. Szólasz meggondolt ártalmakat a te nyelveddel, melly hasonlatos
az * éles beretvához, óh te álnokságnak mestere!
5. Szereted a gonoszt inkább, hogy nem a jót és a hazugságot, hogy
nem szólni igazságot.
6. Szeretsz minden ártalmas beszédeket, és az álnok nyelvet:
7. Az erős Isten is elront tégedet mind örökké, elragad tégedet,
kigyomlál tégedet a te hajlékodból, és kiszaggat tégedet az élőknek földökből;
8. Mellyet az igazak látván, félnek, és tégedet * csúfolván, ezt
mondják:
9. Ímé ez a férjfiú, ki az Istenenk hatalmasságában nem bízott;
hanem * bízott az ő gazdagságának sokaságában, és az ő ereje volt az ő
gonoszságában.
10. Én pedig vagyok az Isten házában, mind a zöldellő * olajfa,
bízom az Isten jóvoltában mind örökkön örökké.
11. Tisztellek tégedet mind örökké; mert te cselekedted * ezt:
Várom a te nevedet; mert jó azok előtt, a kikhez te kegyelmes vagy!