52. ZSOLTÁR.

Dávid Dóeg ellen panaszolkodik.

1. Dávidnak tanitása * az Éneklőmesternek engedtetett.

2. Midőn az Idomeus Dóeg * eljövén, Saulnak ezt jelentené, mondván: Dávid az Akhimélek házába ment bé.

3. Mit dicsekedel a gonoszban, óh te magabiró? Az erős Istennek jóvolta szüntelen való!

4. Szólasz meggondolt ártalmakat a te nyelveddel, melly hasonlatos az * éles beretvához, óh te álnokságnak mestere!

5. Szereted a gonoszt inkább, hogy nem a jót és a hazugságot, hogy nem szólni igazságot.

6. Szeretsz minden ártalmas beszédeket, és az álnok nyelvet:

7. Az erős Isten is elront tégedet mind örökké, elragad tégedet, kigyomlál tégedet a te hajlékodból, és kiszaggat tégedet az élőknek földökből;

8. Mellyet az igazak látván, félnek, és tégedet * csúfolván, ezt mondják:

9. Ímé ez a férjfiú, ki az Istenenk hatalmasságában nem bízott; hanem * bízott az ő gazdagságának sokaságában, és az ő ereje volt az ő gonoszságában.

10. Én pedig vagyok az Isten házában, mind a zöldellő * olajfa, bízom az Isten jóvoltában mind örökkön örökké.

11. Tisztellek tégedet mind örökké; mert te cselekedted * ezt: Várom a te nevedet; mert jó azok előtt, a kikhez te kegyelmes vagy!