57. ZSOLTÁR.

Itt is szabadulásért könyörög Dávid.

1. Dávidnak Miktámja, az Éneklőmesternek adatott az Altashéthre: midőn Saul előtt * szaladna a barlangba.

2. Könyörülj rajtam, óh Isten, könyörülj rajtam; mert benned bízik az én lelkem, és a te szárnyaidnak * árnyékában vagyon reménységem, míg elmulnak a nyomorúságok.

3. Kiáltok a magasságos Istenhez, az erős Istenhez, ki elvégzi * hozzám való jóakaratját.

4. Elküld a mennyből, és megtart engemet, az engem elnyelőnek gyalázatja ellen, Sélah: elbocsátja Isten az ő kegyelmességét * és igazságát.

5. Az én lelkem az oroszlánok között vagyon, feküszöm a gyujtogatók között; olly emberek között, kiknek fogok dárda és nyilak, és kiknek nyelvek * szablya.

6. Magasztaltasssál fel * az egeknek felette, óh Isten! mind az egész földön legen a te dicsőséged!

7. Hálót * csináltak az én járásimnak, meggörbedett az én lelkem: vermet ástak én előttem; de ők estek abba.

8. Kész az én szívem óh Isten! Kész az én szívem; * éneklek azért és dícséretet mondok.

9. Serkenj fel én dicsőségem: serkenj fel én énekem és hegedűm, jó * reggel felserkenek.

10. Tisztellek tégedet, én Uram, a népek között, és éneket mondok néked * a Pogánynépek között;

11. Mert mind az égig felmagasztaltatott a te irgalmasságod, és mind a felhőkig * a te igazmondásod.

12. Magasztaltassál fel az egek felett, óh Isten, és mind az egész földön legyen a te dicsőséged!