62. ZSOLTÁR.
Panasza Dávidnak a Saul szolgái ellen.
1. Dávid Zsoltára, az Éneklőmesternek Jédutunnak * adatott.
2. Csak az Istenben nyugoszik az én lelkem; mert ő tőle vagyon az
én * szabadulásom!
3. Csak ő az én kősziklám és az én szabadítóm, ő az én oltalmazóm;
azért meg nem mozdulok felettébb.
4. Meddig gondolkodtok ti mindnyájan a férjfiú ellen, hogy őtet
megöljétek, mintegy meghanyatlott falt és megdüjtetett gyepűt?
5. Tanácskoznak csak arról, mimódon őtet az ő méltóságából
levessék, gyönyörködnek a hazugságban: szájokkal nékem jót mondának, *
szívekben gonoszt mondának:
6. Mindazáltal csak az Istenben nyugodjál én lelkem; mert ő tőle
vagyon az * én reménységem.
7. Csak ő az én kősziklám, és szabadítóm, én felmagasztalóm; azért
* nem mozdulok meg.
8. Az Istenben vagyon az én szabadulásom és dicsőségem: * az én
eőrs kősziklám, az én oltalmam az Istenben vagyon!
9. Bízzatok ő benne mindenkor ti népek, a ti szíveteket töltségek
ki ő előtte; az Isten oltalmunk nékünk.
10. Bizony híjábavalók * az embernek fijai, és hazugok a
Fejedelmeknek fijai; ha mérőserpenyőbe vettetnek, a semminél mindnyájan
alábbvalók.
11. Ne bizzatoka kegyetlenségben, és a ragadozásban, és ne legyetek
hijábavalók! gazdagságokba bővelkedők, ne * bízzatok azokban.
12. Egyszer szólott az Isten, kétszer hallottam ugyanazont, hogy a
hatalmasság csak az Istené.
13. És tiéd, Uram, a kegyelmesség: bizony te megfizetsz mindennek
az ő cselekedete * szerint.