62. ZSOLTÁR.

Panasza Dávidnak a Saul szolgái ellen.

1. Dávid Zsoltára, az Éneklőmesternek Jédutunnak * adatott.

2. Csak az Istenben nyugoszik az én lelkem; mert ő tőle vagyon az én * szabadulásom!

3. Csak ő az én kősziklám és az én szabadítóm, ő az én oltalmazóm; azért meg nem mozdulok felettébb.

4. Meddig gondolkodtok ti mindnyájan a férjfiú ellen, hogy őtet megöljétek, mintegy meghanyatlott falt és megdüjtetett gyepűt?

5. Tanácskoznak csak arról, mimódon őtet az ő méltóságából levessék, gyönyörködnek a hazugságban: szájokkal nékem jót mondának, * szívekben gonoszt mondának:

6. Mindazáltal csak az Istenben nyugodjál én lelkem; mert ő tőle vagyon az * én reménységem.

7. Csak ő az én kősziklám, és szabadítóm, én felmagasztalóm; azért * nem mozdulok meg.

8. Az Istenben vagyon az én szabadulásom és dicsőségem: * az én eőrs kősziklám, az én oltalmam az Istenben vagyon!

9. Bízzatok ő benne mindenkor ti népek, a ti szíveteket töltségek ki ő előtte; az Isten oltalmunk nékünk.

10. Bizony híjábavalók * az embernek fijai, és hazugok a Fejedelmeknek fijai; ha mérőserpenyőbe vettetnek, a semminél mindnyájan alábbvalók.

11. Ne bizzatoka kegyetlenségben, és a ragadozásban, és ne legyetek hijábavalók! gazdagságokba bővelkedők, ne * bízzatok azokban.

12. Egyszer szólott az Isten, kétszer hallottam ugyanazont, hogy a hatalmasság csak az Istené.

13. És tiéd, Uram, a kegyelmesség: bizony te megfizetsz mindennek az ő cselekedete * szerint.