64. ZSOLTÁR.
Dávid könyörög a szabadulásért.
1. Dávid Zsoltára, az Éneklőmesternek adatott.
2. Hallgasd meg, Isten, az én panaszolkodásomban való szómat, az
ellenségnek félelmétől mentsd meeg az én lelkemeet!
3. Rejts el engemet a gonosz akarókna tanácsok előtt, a
hamisság-cselekedőknek gyülekezetek előtt;
4. Mert megélesítették mint a szablyát az * ő nyelveket; az ő
nyilokat reám igazították, az ő keserű beszédeket.
5. Hogy lövöldözzék * titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel
lövöldözik azt, és nem félnek.
6. Megerősítették magokat a gonoszban, szólnak arról, hogy nékem
tőrt vessenek és azt mondják: Kicsoda látja őket?
7. Tudakoznak álnokságokról; megemésztetünk azokkal, a mellyeket
nagy álnoksággal találtak; olly mélységes és elrejtetett annak a férjfiúnak
szíve;
8. De meglövi az Isten őket az ő nyilával, és nagy hirtelenséggel *
megostoroztatnak.
9. És az ő magok nyelvekkel megütköznek ő magokba: és megrettennek
mindnyájan, a kit azokat látják.
10. És meglátják minden emberek, és beszélik az Istennek dolgát, és
az ő cselekedetit megértik.
11. Örvendez az igaz * az Úrban, és bízik ő benne: és dicsekednek
mindnyájan az igaz szivű emberek.