64. ZSOLTÁR.

Dávid könyörög a szabadulásért.

1. Dávid Zsoltára, az Éneklőmesternek adatott.

2. Hallgasd meg, Isten, az én panaszolkodásomban való szómat, az ellenségnek félelmétől mentsd meeg az én lelkemeet!

3. Rejts el engemet a gonosz akarókna tanácsok előtt, a hamisság-cselekedőknek gyülekezetek előtt;

4. Mert megélesítették mint a szablyát az * ő nyelveket; az ő nyilokat reám igazították, az ő keserű beszédeket.

5. Hogy lövöldözzék * titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek.

6. Megerősítették magokat a gonoszban, szólnak arról, hogy nékem tőrt vessenek és azt mondják: Kicsoda látja őket?

7. Tudakoznak álnokságokról; megemésztetünk azokkal, a mellyeket nagy álnoksággal találtak; olly mélységes és elrejtetett annak a férjfiúnak szíve;

8. De meglövi az Isten őket az ő nyilával, és nagy hirtelenséggel * megostoroztatnak.

9. És az ő magok nyelvekkel megütköznek ő magokba: és megrettennek mindnyájan, a kit azokat látják.

10. És meglátják minden emberek, és beszélik az Istennek dolgát, és az ő cselekedetit megértik.

11. Örvendez az igaz * az Úrban, és bízik ő benne: és dicsekednek mindnyájan az igaz szivű emberek.