66. ZSOLTÁR.
Intés az Isten dicsőségének dicsérésére.
1. Az Éneklőmesternek engedtetett ének és Zsoltár. Örvendezzetek az
Istennek, földnek minden lakosai:
2. Énekeljetek dicsőséget az ő nevének, dicsőítsétek és dicsérjétek
őtet!
3. Mondjátok az Istennek: Melly csudálatosok a te dolgaid: a te
hatalmasságodnak nagy voltáért, a te ellenségid hazudnak * néked.
4. E földnek minden lakosai imádjanak tégedet, és énekeljenek
néked; énekeljenek a te nevednek.
5. Jertek el, és lássátok az Istennek dolgait; csudálatosok * az ő
cselekedetei az embernek fijaihoz.
6. A tengert * megszáraztja, a folyóvizen száraz # lábbal mentek
által, ott örvendeztünk ő benne.
7. Uralkodik e világon hatalmasságával; az ő szemei a Pogányokat
nézik, hogy a kik engedetlenek, fel ne fuvalkodjanak magokban: Sélah.
8. Áldjátok népek a mi Istenünket, és zengjen az ő dícséretinek
szava.
9. Ki megelevenítia mi lelkünket, és nem engedi, hogy a mi lábaink
elessenek;
10. Mert megkísértgettél minket Isten, megpróbáltál minket tüzzel,
mint az ezüst megpróbáltatik.
11. Bévittél minket a hálóba, megszorítottad a mi derekainkat.
12. A mi fejünkre ültetéd az embereket, tűzbe és vizekbe mentünk:
mindazáltal vittél minket * szép kies helyre;
13. Elmegyek azért a te házadba áldozatokkal, megadom néked az én *
fogadásimat,
14. A mellyeket az én ajakim igértek, és mellyről szólt az én szám
az én nyomorúságomban.
15. Kövér * kosoknak égőáldozatival áldozom néked jóillattal egybe:
áldozom ökrökkel és bakokkal.
16. Jöjjetek el, halljátok meg, és megbeszélem minden
istenfélőknek, a mellyeket cselekedett az én lelkemmel;
17. Ő hozzá kiálték az én számmal, és az én nyelvem alatt *
felmagasztaltatott;
18. Ha hamisságra néztem volna az én szívemben: meg nem *
hallgatott volna az Úr.
19. De bizonyára meghallgata * az Isten, és az én könyörgésemnek
beszédére figyelmezett.
20. Áldott az Isten, * ki nem vetette meg az én könyörgésemet, és
irgalmasságát nem vonta meg tőlem!