66. ZSOLTÁR.

Intés az Isten dicsőségének dicsérésére.

1. Az Éneklőmesternek engedtetett ének és Zsoltár. Örvendezzetek az Istennek, földnek minden lakosai:

2. Énekeljetek dicsőséget az ő nevének, dicsőítsétek és dicsérjétek őtet!

3. Mondjátok az Istennek: Melly csudálatosok a te dolgaid: a te hatalmasságodnak nagy voltáért, a te ellenségid hazudnak * néked.

4. E földnek minden lakosai imádjanak tégedet, és énekeljenek néked; énekeljenek a te nevednek.

5. Jertek el, és lássátok az Istennek dolgait; csudálatosok * az ő cselekedetei az embernek fijaihoz.

6. A tengert * megszáraztja, a folyóvizen száraz # lábbal mentek által, ott örvendeztünk ő benne.

7. Uralkodik e világon hatalmasságával; az ő szemei a Pogányokat nézik, hogy a kik engedetlenek, fel ne fuvalkodjanak magokban: Sélah.

8. Áldjátok népek a mi Istenünket, és zengjen az ő dícséretinek szava.

9. Ki megelevenítia mi lelkünket, és nem engedi, hogy a mi lábaink elessenek;

10. Mert megkísértgettél minket Isten, megpróbáltál minket tüzzel, mint az ezüst megpróbáltatik.

11. Bévittél minket a hálóba, megszorítottad a mi derekainkat.

12. A mi fejünkre ültetéd az embereket, tűzbe és vizekbe mentünk: mindazáltal vittél minket * szép kies helyre;

13. Elmegyek azért a te házadba áldozatokkal, megadom néked az én * fogadásimat,

14. A mellyeket az én ajakim igértek, és mellyről szólt az én szám az én nyomorúságomban.

15. Kövér * kosoknak égőáldozatival áldozom néked jóillattal egybe: áldozom ökrökkel és bakokkal.

16. Jöjjetek el, halljátok meg, és megbeszélem minden istenfélőknek, a mellyeket cselekedett az én lelkemmel;

17. Ő hozzá kiálték az én számmal, és az én nyelvem alatt * felmagasztaltatott;

18. Ha hamisságra néztem volna az én szívemben: meg nem * hallgatott volna az Úr.

19. De bizonyára meghallgata * az Isten, és az én könyörgésemnek beszédére figyelmezett.

20. Áldott az Isten, * ki nem vetette meg az én könyörgésemet, és irgalmasságát nem vonta meg tőlem!