69. ZSOLTÁR.

Jövendölés a Krisztus szenvedéséről a Dávid személye alatt.

1. Dávid Zsoltára, az * Éneklőmesternek engedtetett a Sósannimra.

2. Tarts meg engemet, óh Isten; mert elértek a vizek mind az én * lelkemig.

3. Béestem mélységes sárba, hol fel nem állhatok, mélységes vizekre jutottam; és a víznek habja * elfogott engemet.

4. Elfáradtam a kiáltásban, * megszáradott az én torkom, elfogyatkoztak # az én szemeim, várván az én Istenemet:

5. Mert többen vagynak az én fejemnek hajszálinál, a kik engemeet ok nélkűl gyűlölnek; erősek, * a kik engemet szorongatnak, kik nékem ellenségim ok nélkűl; a mit én nem ragadoztam el, akkor meg kell fizeetnem.

6. Óh Isten, te tudod az én balgatagságomat; és az én bűneim nyilván vagynak te előtted.

7. Ne szégyenüljenek meg én * érettem a kik tégedet várnak, Uram, Seregeknek Ura! ne szégyenüljenek meg én miattam, a kik tégedet keresnek, Izráelnek Istene!

8. Mert te éretted * terheltetem gyalázattal, és a gyalázat béfedezte az én orczámat.

9. Az én atyámfiai előtt * idegenné lettem, és az én anyámnak fijai előtt jövevénnyé;

10. Mert a te házadhoz való buzgó szeretet * megemészt engemet; és azoknak gyalázatjok, # kik téged gyaláznak, én reám estek.

11. Mikor sírva gyötröm böjtöléssel az én lelkemet; az is gyalázatomra * vagyon nékem.

12. Mikor az én ruhám helyébe zsákba öltözöm: nékik akkor példabeszéd vagyok.

13. A kik a kapuban ülnek, én rólam szólnak; és a lakodalomban én * rólam énekelnek.

14. Én annakokáért néked így könyörgök Uram: A te jóvoltod megjelenttetésének ideje vagyon; * Isten a te irgalmasságodnak sokságában hallgass meg engemet, a te szabadításod felől való igéretnek igazságában.

15. Szabadíts meg engemet a * sárból, hogy el ne boruljak; hanem inkább szabadúljak meg az én ellenségimtől, és a vizeknek örvenyitől.

16. Hogy el ne borítson engemet a vizeknek habja, és el ne nyeljen engemet az örvény; és a veremnek szája ne dugattassék bé én reám.

17. Hallgass meg engemet, Uram! mert jó a te kegyelmességed! a te irgalmasságidnak sokaságok szerint tekints én reám.

18. És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól: * mert nagy szorongattatásom vagyon nékem; Siess, hallgass meg engemet!

19. Légy mellette az én lelkemnek, és szabadítsd meg * azt: az én ellenségimért szabadíts meg engemet.

20. Te tudod az én * gyalázatomat, az én szégyenvallásomat és # szidalmamat: te előtted vagynak minden én ellenségim.

21. A gyalázat az én szívemet megalázta, annyira, hogy megnyomorodtam: és várom vala ha valaki én velem együtt bánkódnék, * de senki nem vala; és ha valaki megvígasztalna, de nem találék senkit:

22. Sőt inkább az én eledelem helyébe mérget adnak vala; és az én * szomjúságomban engem eczettel itatnak vala.

23. Legyen az ő asztalok ő * előttök tőr gyanánt: és az ő jó szerencséjek háló gyanánt.

24. Seetétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak: és az ő derekokat * téged erőtlenné mindenkor.

25. Öntsd ki a te haragodt ő reájok, és a te haragodnak búsulása vegye őket körűl.

26. Legyen az ő palotájok * puszta, és az ő hajlékokban ne legyen lakos;

27. Mert a kit te megvertél * azt háborgatták, és a tőled # megsebesíttetteknek nyavalyájokról beszélnek.

28. Az ő hamisságokat sokasítsd meg, és a te igazságodra ne jussanak.

29. Töröltessenek ki az élőknek * könyvökből, és az igazak közé ne írattassanak.

30. Én szegény és nyomorult vagyok: de a te szabadításod, óh Isten, engemet felmagasztal!

31. Dícsérem az Istennek nevét énekkel, és őtet dícsérettel felmagasztalom.

32. És kedvesb * lészen ez az Úr előtt az ökörnél és tuloknál, mellyek szarvai és körmei vagynak.

33. Látják ezt a nyomorultak, és örvendeznek: * a kik keresik az Istent és él a ti szívetek.

34. Mert meghallgatja a szegényeket az Úr; és az ő foglyait nem veti meg.

35. Dícsérjék őtet az egek * és a föld; a tengerek és valami azokban vagyon;

36. Mert az Isten megtartja a * Siont, és megépíti a Júdának városit; és ott lakoznak, és örökségűl bírják azt;

37. És az ő szolgáinak maradékaik örökségűl bírják azt, és a kik szeretik az ő nevét, laknak abban.