69. ZSOLTÁR.
Jövendölés a Krisztus szenvedéséről a Dávid személye alatt.
1. Dávid Zsoltára, az * Éneklőmesternek engedtetett a Sósannimra.
2. Tarts meg engemet, óh Isten; mert elértek a vizek mind az én *
lelkemig.
3. Béestem mélységes sárba, hol fel nem állhatok, mélységes vizekre
jutottam; és a víznek habja * elfogott engemet.
4. Elfáradtam a kiáltásban, * megszáradott az én torkom,
elfogyatkoztak # az én szemeim, várván az én Istenemet:
5. Mert többen vagynak az én fejemnek hajszálinál, a kik engemeet
ok nélkűl gyűlölnek; erősek, * a kik engemet szorongatnak, kik nékem ellenségim
ok nélkűl; a mit én nem ragadoztam el, akkor meg kell fizeetnem.
6. Óh Isten, te tudod az én balgatagságomat; és az én bűneim
nyilván vagynak te előtted.
7. Ne szégyenüljenek meg én * érettem a kik tégedet várnak, Uram,
Seregeknek Ura! ne szégyenüljenek meg én miattam, a kik tégedet keresnek,
Izráelnek Istene!
8. Mert te éretted * terheltetem gyalázattal, és a gyalázat
béfedezte az én orczámat.
9. Az én atyámfiai előtt * idegenné lettem, és az én anyámnak fijai
előtt jövevénnyé;
10. Mert a te házadhoz való buzgó szeretet * megemészt engemet; és
azoknak gyalázatjok, # kik téged gyaláznak, én reám estek.
11. Mikor sírva gyötröm böjtöléssel az én lelkemet; az is
gyalázatomra * vagyon nékem.
12. Mikor az én ruhám helyébe zsákba öltözöm: nékik akkor
példabeszéd vagyok.
13. A kik a kapuban ülnek, én rólam szólnak; és a lakodalomban én *
rólam énekelnek.
14. Én annakokáért néked így könyörgök Uram: A te jóvoltod
megjelenttetésének ideje vagyon; * Isten a te irgalmasságodnak sokságában
hallgass meg engemet, a te szabadításod felől való igéretnek igazságában.
15. Szabadíts meg engemet a * sárból, hogy el ne boruljak; hanem
inkább szabadúljak meg az én ellenségimtől, és a vizeknek örvenyitől.
16. Hogy el ne borítson engemet a vizeknek habja, és el ne nyeljen
engemet az örvény; és a veremnek szája ne dugattassék bé én reám.
17. Hallgass meg engemet, Uram! mert jó a te kegyelmességed! a te
irgalmasságidnak sokaságok szerint tekints én reám.
18. És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól: * mert nagy
szorongattatásom vagyon nékem; Siess, hallgass meg engemet!
19. Légy mellette az én lelkemnek, és szabadítsd meg * azt: az én
ellenségimért szabadíts meg engemet.
20. Te tudod az én * gyalázatomat, az én szégyenvallásomat és #
szidalmamat: te előtted vagynak minden én ellenségim.
21. A gyalázat az én szívemet megalázta, annyira, hogy
megnyomorodtam: és várom vala ha valaki én velem együtt bánkódnék, * de senki
nem vala; és ha valaki megvígasztalna, de nem találék senkit:
22. Sőt inkább az én eledelem helyébe mérget adnak vala; és az én *
szomjúságomban engem eczettel itatnak vala.
23. Legyen az ő asztalok ő * előttök tőr gyanánt: és az ő jó
szerencséjek háló gyanánt.
24. Seetétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak: és az ő
derekokat * téged erőtlenné mindenkor.
25. Öntsd ki a te haragodt ő reájok, és a te haragodnak búsulása
vegye őket körűl.
26. Legyen az ő palotájok * puszta, és az ő hajlékokban ne legyen
lakos;
27. Mert a kit te megvertél * azt háborgatták, és a tőled #
megsebesíttetteknek nyavalyájokról beszélnek.
28. Az ő hamisságokat sokasítsd meg, és a te igazságodra ne
jussanak.
29. Töröltessenek ki az élőknek * könyvökből, és az igazak közé ne
írattassanak.
30. Én szegény és nyomorult vagyok: de a te szabadításod, óh Isten,
engemet felmagasztal!
31. Dícsérem az Istennek nevét énekkel, és őtet dícsérettel
felmagasztalom.
32. És kedvesb * lészen ez az Úr előtt az ökörnél és tuloknál,
mellyek szarvai és körmei vagynak.
33. Látják ezt a nyomorultak, és örvendeznek: * a kik keresik az
Istent és él a ti szívetek.
34. Mert meghallgatja a szegényeket az Úr; és az ő foglyait nem
veti meg.
35. Dícsérjék őtet az egek * és a föld; a tengerek és valami
azokban vagyon;
36. Mert az Isten megtartja a * Siont, és megépíti a Júdának
városit; és ott lakoznak, és örökségűl bírják azt;
37. És az ő szolgáinak maradékaik örökségűl bírják azt, és a kik
szeretik az ő nevét, laknak abban.