71. ZSOLTÁR.

Dávid a szabadulásért könyörög.

Te benned bízom * Uram, ne szégyenüljek meg soha.

2. A te igazságod * szerint ments meg és szabadíts meg engemet: hajtsd hozzám a te füledet, és tarts meg engemet.

3. Légy nékem erős * kősziklám, mellyhez folyamodjam szüntelen: parancsolatot adtál az én megtartásom felől, mert én kősziklám és én erősségem vagy.

4. Én Istenem, szabadíts meg engemet a gonosz embernek kezéből; a hamisnak és kegyetlennek kezéből;

5. Mert te vagy az én várásom, Uram Isten, én bizodalmam * gyermekségemtől fogva!

6. Te tőled tápláltattam az én anyámnak méhétől fogva, az én anyámnak méhéből te vontál ki engemet: te felőled vagon az én dícséretem szüntelen.

7. Mintegy csudájokká lettem sokaknak: de te vagy én erős * bizodalmam.

8. Megteljesedik az én szám a te dícséreteddel, és minden napon a te dicsőségeddel.

9. Ne vess el engemet az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engemet;

10. Mert szóltak az én ellenségim én felőlem, és a kik az én életem után leselkednek, együtt * tanácskoznak.

11. Mondván: Az Isten elhagyta őtet! Kergessétek és fogjátok meg őtet; mert nincsen ki megszabadítaná.

12. Óh Isten! ne távozzál el tőlem! * Én Istenem, siess az én segítségemre;

13. Szégyenüljenek meg, és fogyatkozzank el az én életemnek ellenségei; borítassanak bé gyalázattal és szégyennel, a kik nékem gnoszt akarnak.

14. Én pedig szüntelen reménylek; és minden te dícséretedet hirdetem még.

15. Az én szám beszéli a te igazságodat, és mindennap a te * szabadításodat, jóllehet annak számát nem tudom.

16. Bátorsággal járok, az Úr Istennek hatalmasságában bízván: * megemlékezem csak a te igazságodról.

17. Óh Isten, tanítottál engem az én gyermekségemtől fogva; és mind e mai napig hirdetem a te csudadolgaidat.

18. Annakokáért vénségemig is és az én megőszülésemig, óh Isten, ne hagyj el engemet, míglen hirdessem a * te karodat e nemzetségnek, és minden következendő nemzetségnek a te erődet!

19. A te igazságod, Isten, felmagasztaltatott; mert nagyságos dolgokat cselekedtél; Isten! kicsoda hozzád hasonló:

20. Mert minekutánna sok és gonosz nyomorúságokat * kóstoltattál meg én velem, ismét megelevenítettél engemet? és a földnek mélységéből # ismét felhoztál engemet.

21. Megsokasítottad az én nagyságomat; én hozzám fordulván megvígasztaltál engemet.

22. Annakokáért én is tisztellek tégedet, és a te igazságodat éneklőszerzsámokkal, én Istenem! éneklek néked hegedűvel, óh Izráelnek szent Istene!

23. Örvendeznek az én ajakaim, mikor néked éneklek, és az én * lelkem is, mellyet megszabadítottál.

24. Az én nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat: mert megszégyenültek, és gyalázattal illettettek, a kik nékem gonoszt * akarnak.