73. ZSOLTÁR.
Vigasztalás a hitetleneknek szerencsés állapotjok ellen.
Asáf * Zsoltára.
1. Bizony jó Izráelnek az Isten, azoknak a kik tiszta * szívűek.
2. De a mi én reám néz, csak * nem meghanyatlottak az én lábaim; és
kicsiny hijja, hogy az én lábaim el nem iszamodának.
3. Mikor irigykedném a kevélyekre, és a gonoszoknak jó
szerencséjeket * látnám.
4. Mert nincsenek a halálnak köteleiben, és az ő erejek állandó.
5. Az embereknek nyomorúságokban nincsen részek, és az emberekkel
együtt nem nyomorgattatnak.
6. Azokáért mintegy aranyláncz megkörnyékezte őket a kevélység,
béborította őket a kegyetlenség, mintegy ruha.
7. A kövérség minatt kin ülnek az ő szemeik, az ő elméjeknek
gondolatját meggyőzik.
8. Kevélyek és szólnak álnokságot; bosszúságot szólnak nagy *
kevélységgel.
9. Az égre tátották * szájokat, és az ő nyelvek eljárja a földet.
10. Annakokáért erre fordúl az ő népe, mivelhogy teljes pohár víz
vagyon kezekben.
11. Hogy ezt mondják: Mimódon tudhatná meg ezt az erős Isten? és
avagy vagyon é a magasságban értelem?
12. Ímé e gonosz emberek melly nagy szerencsésen nevelkik erejeket
e világon!
13. Bizony híjába tartottam én tisztán az én * szívemet, és hijában
mostam ártatlanságban az én kezeimet;
14. Mert mindennap nyomorgattatom, és minden reggel ostoroztatom.
15. Ha azt mondándom: Illyen módon szólok: Ímé ez t ate fijaidnak
nemztségek: hitetlen lészek.
16. annakokáért gondolkodom vala szorgalmatosan, hogy ezt
megtudhatnám; de az nehéz dolognak láttaték nékem.
17. Mígnem bémenék az eerős Istennek szentséges helyibe, és
megértém azonak * végeket.
18. Bizony igen síkon helyheztetted őket; és őket nyakrafőre
vetetted.
19. Mimódon pusztultak el egy * szempillantásban? megszüntek,
megemésztettek a rettegéstől.
20. Mint az álom, minekutánna felserken az ember: Uram, mikor
felserkented őket, az ő gondolatjokat utálatosság tészed.
21. De az én szívem háborog vala, és az én veséimben ösztönöztetem
vala.
22. És én balgatag voltam, értelem nélkűl való; oktalan állat
voltam te előtted.
23. Mindazáltal én mindenkor te * melletted voltam; mert az én
jobbkezemet tartottad.
24. A te tanácsoddal igazgatsz * engemet, hogy azután a dicsőségbe
fogadj bé engemet.
25. Kicsoda volna nékem mennyekben te náladnál * több? és te
náladnál egyébben nem gyönörködöm e földön.
26. Elfogyatkozott az én testem, és az én szívem; az én szívemnek
kősziklája, és az én örökségem te vagy, óh Isten, mind örökké!
27. Mert ímé a kik tőled eltávoznak, elvesznek: elveszted mind
azokat a kik tőled elhajolnak.
28. A mi én reám néz, Istenhez közelgetnem nékem feltte * igen jó;
az Úr Istenben helyheztetem reménységemet, hogy hirdessem minden cselekedetit.