73. ZSOLTÁR.

Vigasztalás a hitetleneknek szerencsés állapotjok ellen.

Asáf * Zsoltára.

1. Bizony jó Izráelnek az Isten, azoknak a kik tiszta * szívűek.

2. De a mi én reám néz, csak * nem meghanyatlottak az én lábaim; és kicsiny hijja, hogy az én lábaim el nem iszamodának.

3. Mikor irigykedném a kevélyekre, és a gonoszoknak jó szerencséjeket * látnám.

4. Mert nincsenek a halálnak köteleiben, és az ő erejek állandó.

5. Az embereknek nyomorúságokban nincsen részek, és az emberekkel együtt nem nyomorgattatnak.

6. Azokáért mintegy aranyláncz megkörnyékezte őket a kevélység, béborította őket a kegyetlenség, mintegy ruha.

7. A kövérség minatt kin ülnek az ő szemeik, az ő elméjeknek gondolatját meggyőzik.

8. Kevélyek és szólnak álnokságot; bosszúságot szólnak nagy * kevélységgel.

9. Az égre tátották * szájokat, és az ő nyelvek eljárja a földet.

10. Annakokáért erre fordúl az ő népe, mivelhogy teljes pohár víz vagyon kezekben.

11. Hogy ezt mondják: Mimódon tudhatná meg ezt az erős Isten? és avagy vagyon é a magasságban értelem?

12. Ímé e gonosz emberek melly nagy szerencsésen nevelkik erejeket e világon!

13. Bizony híjába tartottam én tisztán az én * szívemet, és hijában mostam ártatlanságban az én kezeimet;

14. Mert mindennap nyomorgattatom, és minden reggel ostoroztatom.

15. Ha azt mondándom: Illyen módon szólok: Ímé ez t ate fijaidnak nemztségek: hitetlen lészek.

16. annakokáért gondolkodom vala szorgalmatosan, hogy ezt megtudhatnám; de az nehéz dolognak láttaték nékem.

17. Mígnem bémenék az eerős Istennek szentséges helyibe, és megértém azonak * végeket.

18. Bizony igen síkon helyheztetted őket; és őket nyakrafőre vetetted.

19. Mimódon pusztultak el egy * szempillantásban? megszüntek, megemésztettek a rettegéstől.

20. Mint az álom, minekutánna felserken az ember: Uram, mikor felserkented őket, az ő gondolatjokat utálatosság tészed.

21. De az én szívem háborog vala, és az én veséimben ösztönöztetem vala.

22. És én balgatag voltam, értelem nélkűl való; oktalan állat voltam te előtted.

23. Mindazáltal én mindenkor te * melletted voltam; mert az én jobbkezemet tartottad.

24. A te tanácsoddal igazgatsz * engemet, hogy azután a dicsőségbe fogadj bé engemet.

25. Kicsoda volna nékem mennyekben te náladnál * több? és te náladnál egyébben nem gyönörködöm e földön.

26. Elfogyatkozott az én testem, és az én szívem; az én szívemnek kősziklája, és az én örökségem te vagy, óh Isten, mind örökké!

27. Mert ímé a kik tőled eltávoznak, elvesznek: elveszted mind azokat a kik tőled elhajolnak.

28. A mi én reám néz, Istenhez közelgetnem nékem feltte * igen jó; az Úr Istenben helyheztetem reménységemet, hogy hirdessem minden cselekedetit.