79. ZSOLTÁR.
A nyomorúsággal megterheltetett Anyaszentegyháznak panaszolkodása.
Zsoltár melly Asáfnak * engedtetett.
1. Isten, béjöttek a Pogányok * a te örökségedbe, megfertéztették a
te szent tmplomodat, és Jérusálemet rakásra rontották;
2. A te szolgáidnak holttesteket vetették eledűl az égi madaraknak,
és a kiket te kegyelmesen szeretsz, azoknak testeket a földi vadaknak.
3. Kiontották az ő véreket, mint a vizet Jérusálem körűl, és nem
volt ki eltemetné azokat.
4. Lettünk szidalom a mi * szomszédságinknak, nevetség és csúfolás
azoknak, kik körűltünk vagynak!
5. Meddig haragszol, Uram, mind örökké és gerjedez # a te haragod
mint a tűz!
6. Ontsd ki a te haragodat * a pogánynépekre, kik tégedet nem
esmérnek: és az országokra mellyek a te nevedet segítségűl ne hívják;
7. Mert a Jákóbot megették, * és az ő hajlékát # elpusztították.
8. Ne emlékezzél meg mi ellenünk az előbbi * bűneinkről: hamar
vegyenek elől minket a te irgalmasságid; mert igen megnyomorodtunk!
9. Légy segítségűl nékünk, mi szabadító Istenünk, a te nevednek *
dicsőségéért. és szabadíts meg minket, és a mi bűneinknek légy kegyelmes a te
nevedért.
10. Miért mondanák a pogánynépek: Hol vagyon * az ő Istenek? Legyen
nyilván a pogányok előtt, a mi szemeink láttára, a te szolgáidnak kiontott
vérekért való bosszúállásod.
11. Menjen bé te elődbe a foglyoknak fohászkodások: a te
hatalmasságodnak nagysága által tartsd meg azokat, kik halálra rendeltettek.
12. És fizess meg a mi szomszédinknak keblekbe * hétképen a
szidalomért, mellyel illetek tégedeet, Uram!
13. Mi pedig * te néped, és te meződnek juhai, te rólad vallást
tészünk mind örökké, és nemzetségről nemzetsége hirdetjük a te dícséretedet!