79. ZSOLTÁR.

A nyomorúsággal megterheltetett Anyaszentegyháznak panaszolkodása.

Zsoltár melly Asáfnak * engedtetett.

1. Isten, béjöttek a Pogányok * a te örökségedbe, megfertéztették a te szent tmplomodat, és Jérusálemet rakásra rontották;

2. A te szolgáidnak holttesteket vetették eledűl az égi madaraknak, és a kiket te kegyelmesen szeretsz, azoknak testeket a földi vadaknak.

3. Kiontották az ő véreket, mint a vizet Jérusálem körűl, és nem volt ki eltemetné azokat.

4. Lettünk szidalom a mi * szomszédságinknak, nevetség és csúfolás azoknak, kik körűltünk vagynak!

5. Meddig haragszol, Uram, mind örökké és gerjedez # a te haragod mint a tűz!

6. Ontsd ki a te haragodat * a pogánynépekre, kik tégedet nem esmérnek: és az országokra mellyek a te nevedet segítségűl ne hívják;

7. Mert a Jákóbot megették, * és az ő hajlékát # elpusztították.

8. Ne emlékezzél meg mi ellenünk az előbbi * bűneinkről: hamar vegyenek elől minket a te irgalmasságid; mert igen megnyomorodtunk!

9. Légy segítségűl nékünk, mi szabadító Istenünk, a te nevednek * dicsőségéért. és szabadíts meg minket, és a mi bűneinknek légy kegyelmes a te nevedért.

10. Miért mondanák a pogánynépek: Hol vagyon * az ő Istenek? Legyen nyilván a pogányok előtt, a mi szemeink láttára, a te szolgáidnak kiontott vérekért való bosszúállásod.

11. Menjen bé te elődbe a foglyoknak fohászkodások: a te hatalmasságodnak nagysága által tartsd meg azokat, kik halálra rendeltettek.

12. És fizess meg a mi szomszédinknak keblekbe * hétképen a szidalomért, mellyel illetek tégedeet, Uram!

13. Mi pedig * te néped, és te meződnek juhai, te rólad vallást tészünk mind örökké, és nemzetségről nemzetsége hirdetjük a te dícséretedet!