85. ZSOLTÁR.
Könyörgések a Zsidóknak a szabadulásért
1. Az Éneklőmesternek adatott Zsoltár, a Kóráh * fijaihoz.
2. Jóakarattal voltál, Uram, a te földedhez; a Jákób nemzetségéből
való foglyokat * megszabadítottad:
3. A te népednek álnokságát megengedted, * elfedezted minden ő
bűnöket:
4. Elvetted rólok minden * haragodat: elfordítottad haragodat, hogy
fel ne gerjedne.
5. Térj meg hozzánk, mi szbadításunknak Istene, és szálljon le
ellenünk való haragod!
6. Avagy mind örökké haragszol é ellenünk? és a te haragodat
megtartanád é nemzetségről mezetségre?
7. Avagy nem * elevenitsz é meg minket ismét, hogy a te néped
benned örvendezzen?
8. Mutasd meg nékünk, Óh Uram, a te irgalmasságodat: és a te *
szabadításodat adjad nékünk!
9. Meghallom, mit szól az Úr Isten: mert kétség nélkűl békességet
szól az ő népének, és az ő jótéteményeinek, hogy ne térjenek a bolondságra.
10. Kétség nélkűl közel vagyon az ő szabadítása az őtet félőkhöz,
hogy lakozzék a dicsőség a mi földünkön.
11. Az irgalmasság és az ogazság előltatlálják egymást: az igazság
és a békesség egymást csókolják.
12. Az igazmondás a földből csemetézik, és az igazság * mennyből
alátekint.
13. Az Úr is minden jót ád, hogy a mi földünk megteremje az * ő
gyümölcsét.
14. Az igazság jár ő előtte, és annak előmenetele lészen!