85. ZSOLTÁR.

Könyörgések a Zsidóknak a szabadulásért

1. Az Éneklőmesternek adatott Zsoltár, a Kóráh * fijaihoz.

2. Jóakarattal voltál, Uram, a te földedhez; a Jákób nemzetségéből való foglyokat * megszabadítottad:

3. A te népednek álnokságát megengedted, * elfedezted minden ő bűnöket:

4. Elvetted rólok minden * haragodat: elfordítottad haragodat, hogy fel ne gerjedne.

5. Térj meg hozzánk, mi szbadításunknak Istene, és szálljon le ellenünk való haragod!

6. Avagy mind örökké haragszol é ellenünk? és a te haragodat megtartanád é nemzetségről mezetségre?

7. Avagy nem * elevenitsz é meg minket ismét, hogy a te néped benned örvendezzen?

8. Mutasd meg nékünk, Óh Uram, a te irgalmasságodat: és a te * szabadításodat adjad nékünk!

9. Meghallom, mit szól az Úr Isten: mert kétség nélkűl békességet szól az ő népének, és az ő jótéteményeinek, hogy ne térjenek a bolondságra.

10. Kétség nélkűl közel vagyon az ő szabadítása az őtet félőkhöz, hogy lakozzék a dicsőség a mi földünkön.

11. Az irgalmasság és az ogazság előltatlálják egymást: az igazság és a békesség egymást csókolják.

12. Az igazmondás a földből csemetézik, és az igazság * mennyből alátekint.

13. Az Úr is minden jót ád, hogy a mi földünk megteremje az * ő gyümölcsét.

14. Az igazság jár ő előtte, és annak előmenetele lészen!