92. ZSOLTÁR.

Háláadás az Istennek gondviseléséről.

1. Dícséret a Szombatnapi éneklésre.

2. Jó dolog * az Urat tisztelni, és a te nevednek éneket mondani, óh felséges Isten!

3. Hirdetni minden reggel * a te kegyelmességedet, és a te igazmondásodat minden éjjel.

4. Tízhúrú hegedűvel, lanttal, énekkel és hegedűvel;

5. Mert megvidámítottál engemet, Uram, a te cselekedeteddel; a te kezeidnek cselekedetiben örvendezek.

6. Melly nagyok, Uram, a * te cselekedetid? igen mélységesek # a te gondolatid?

7. A balgatag ember nem veszi azt eszébe, és a bolond nem érti ezt;

8. Hogy mikor virágoznak a gonoszok mint a fűvek, és virágoznak minden hamisság cselekedők: elvesznek * örökké.

9. De te vagy felséges Isten mid örökké, Uram!

10. Mert ímé a te ellenségid, Uram, mert ímé a te ellenségid * elvesznek: és elszélednek minden hamisság cselekedők:

11. És felemeled az én * szarvamat mint az unikornisnak, mivelhogy megkenettetem # szép zöldellő olajjal.

12. És meglátja * az én szemem az én ellenem támadott ellenségimen a te ítéletedet, és a gonoszok felől meghallják az én füleim, a mellyeket akarok.

13. Az igaz virágozik mint a pálmafa: és megnő, mint a * Libánusnak czédrusa.

14. Az Úr házának plántái a mi Istenünknek pitvariban * virágoznak.

15. Vénségekben is gyümölcsöznek, kövérek és zöldellők lésznek.

16. Hogy hirdessék az Urat az én kősziklámat igaznak lenni, és hogy nincsen szemmi hamisság ő * benne.