92. ZSOLTÁR.
Háláadás az Istennek gondviseléséről.
1. Dícséret a Szombatnapi éneklésre.
2. Jó dolog * az Urat tisztelni, és a te nevednek éneket mondani,
óh felséges Isten!
3. Hirdetni minden reggel * a te kegyelmességedet, és a te
igazmondásodat minden éjjel.
4. Tízhúrú hegedűvel, lanttal, énekkel és hegedűvel;
5. Mert megvidámítottál engemet, Uram, a te cselekedeteddel; a te
kezeidnek cselekedetiben örvendezek.
6. Melly nagyok, Uram, a * te cselekedetid? igen mélységesek # a te
gondolatid?
7. A balgatag ember nem veszi azt eszébe, és a bolond nem érti ezt;
8. Hogy mikor virágoznak a gonoszok mint a fűvek, és virágoznak
minden hamisság cselekedők: elvesznek * örökké.
9. De te vagy felséges Isten mid örökké, Uram!
10. Mert ímé a te ellenségid, Uram, mert ímé a te ellenségid *
elvesznek: és elszélednek minden hamisság cselekedők:
11. És felemeled az én * szarvamat mint az unikornisnak, mivelhogy
megkenettetem # szép zöldellő olajjal.
12. És meglátja * az én szemem az én ellenem támadott ellenségimen
a te ítéletedet, és a gonoszok felől meghallják az én füleim, a mellyeket
akarok.
13. Az igaz virágozik mint a pálmafa: és megnő, mint a * Libánusnak
czédrusa.
14. Az Úr házának plántái a mi Istenünknek pitvariban * virágoznak.
15. Vénségekben is gyümölcsöznek, kövérek és zöldellők lésznek.
16. Hogy hirdessék az Urat az én kősziklámat igaznak lenni, és hogy
nincsen szemmi hamisság ő * benne.