102. ZSOLTÁR.

Könyörgések a Zsidóknak a Babilónai fogságból való megszabadulásért.

1. Imádsága a nyomorultnak, midőn reá félelem rohan, és panaszit az Úr előtt kiönti.

2. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és az én kiáltásom jusson * te hozzád.

3. Ne rejtsd el a te orczádat én tőlem; a melly nap szorongattatom, hajtsd én hozzám a te füldet: a melly nap kiáltok, hamar hallgas meg engemet

4. Mert megemésztetnek mint a * füst az én napjaim, és az én csomatim mint az üszög megégtek.

5. Az én szívem minekutánna megverettetett, megszáradott mint a fű, annyira hogy elfelejtkezzem ételemről is.

6. Az én nyögésemnek szava miatt, az én csontom az én húsomhoz * ragadott.

7. Hasonlatossá lettem a pusztában lakozó ökörbikához: ollyanná lettem mint a bagoly a pusztában!

8. Vígyázok, és ollyan vagyok, mint az egyedűlvaló veréb a ház héján!

9. Minden napon gyalázattal illetnek engemet az én ellenségim; és a kik engemet csúfolnak, én reám esküsznek.

10. Annakokáért a port, mint a kenyeret, eszem vala, és az én italomat könyhullatással eleegyítem vala.

11. A te haragod és búsulásod miatt: mert felemelvén a földhöz ütöttél engemet.

12. Az én napjaim hasonlatosok az elhanyatlott * árnyékhoz: és én mint a fű megszáradtam.

13. Te pedig, uram, mind örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre megmarad!

14. Azért te felkelvén könyörülsz a Sionon: mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött az * idő!

15. Mert a te szolgáid annak köveiben gyönyörködnek, * és annak porán könyörülnek.

16. És félik a pogányok * az Úrnak nevét, és e földnek minden Királyai a te dicsőségedet.

17. Mivelhogy az Úr megépitvén a Siont, megláttatott az ő dicsőségében.

18. És a nyomorúltaknak könyörgésekre tekintett, és azoknak könyörgéseket meg nem utálta.

19. Írattassék meg ez a következendő nemzetségnek hasznára, hogy a megujittatott nép dícsérje * az Urat;

20. Mivelhogy alátekintett az ő magasságos szentséges helyéből: az Úr a mennyekből a földre tekintett;

21. Hogy meghallaná a foglyoknak nyögéseket, és megoldozná * a halálnak fijait;

22. Hogy hirdessék Sionban az Úr nevét, és az ő dícséretit Jérusálemben.

23. Mikor sok népek gyülnek egybe, és sok országok, hogy szolgáljanak az Úrnak,

24. Ki ez útban nyomorgatván az én erőmet, az én életemneknapjait megrövidíti:

25. Ezt mondám azért: Én erős Istenem,ne vígy el engemet az én napjaimnak felén; * mind örökkön örökké vagynak a te esztendeid.

26. Minekelőtte e földet fudnáltad volna, és a te kezeidnek munkája * az egek volnának.

27. Ezek elvesznek, de te * megmaradsz: mind ezek mint a ruha magavulnak, mint az öltözetet elváltoztatod azokat: és elváltoznak;

28. Te pedig ugyanazon vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.

29. A te szolgáidnak fijai megmaradnak, és ahzoknak magvok te * előtted megerősíttetik.