104. ZSOLTÁR.
Dicséreti az Istennek a teremtett dolgokról, és mindeneknek szép
rendiről.
Áldjad én * lelkem az Urat: én Uram Istenem, felette igen
felmagasztaltattál: dicsőséget és ékességet öltöztél magadra!
2. Ki magadat * világossággal, mintegy öltözettel körűlvetted, # és
kiterjesztetted az egeket, mintegy kárpitot.
3. Ki a vizekben szerzette az ő lakhelyeit: ki a felhőket rendelte
az ő * szekerévé és jár a szélnek szárnyain:
4. Ki a szeleket ő követivé tette, és ő szolgáivá lángoló tüzet.
5. Fundálta a földet az ő * oszlopin, melly soha örökké meg nem
mozdúl.
6. Mélységes vizekkel, mintegy öltözettel, béborítottad vala azt; a
* hegyeknek felette állanak vala a vizek;
7. De a te parancsolatodra * eloszlának a te mennydörgésednek
szavára hamar elmenének.
8. Felemelkedének a hegyek, és a völgyek leszállának a helyre,
mellyet azoknak rendeltél vala.
9. Határt * vetettél azoknak, mellyet által nem hágnak, és vissza
nem térnek a földnek elboríttatására.
10. Ki a forrásokat folyóvizekké tészed, hogy a hegyek között
folyjanak.
11. Hogy azokból igyanak a mezei minden vadak, és a vadszamarak
megenyhitsék az ő szomjúságokat.
12. Azok mellett lakoznak az égi madarak, és a fáknak ágai közzűl
szólnak:
13. Ki megöntözi a * hegyeket az ő lakhelyeiből, hog a te
cselekedetednek hasznából megelégítessék a föld.
14. Teremt szénát a barmoknak, és fűvet az embereknek hasznokra;
hogy eledelt végyenek a földből.
15. Ki borral * megvídámítja az embernek szívét, és orczáját #
megfényesíti olajjal, és kenyérrel az embernek szívét erősíti;
16. Az Úrnak fái megelégíttetnek: a Libánusnak czédrusai, melyleket
plántátl;
17. Mert a madarak azokon fészket raknak és az eszterágok,
mellyeknek házok a jegenyefák.
18. A magas hegyek a vadkecskéknek, a kősziklák a hörcsököknek *
hajlékjok.
19. Teremtette a holdat * biznyos időkne, mutatására; és a napot,
melly az ő alámenetelét tudja.
20. Setégséget szerzesz, hogy éjszaka legyen, mellyen az erdőknek
minden vadai kijőnek;
21. Az oroszlán kölykök, mellyek ordítanak * a prédáért, keresvén
az erős Istentől az ő eledeleket.
22. Feltáma a nap: és ismét elrejteznek, és az ő hajlékokban
lefeküsznek.
23. Kimegen az ember az ő munkájára, és az ő dolgára mind estvéig.
24. Melly nagyok a te cselekedeteid Uram! mindeneket bölcsen
teremtettél; bétölt a föld a * te gazdagságiddal!
25. E nagy és széles tenger, mellyben vagynak számlálhatatlna úszó
állatok; és apró álaltok nagyokkal egybe!
26. Azon járnak a gályák; a * nagy czethal, mellyet te formáltál,
hogy játszodozzék abban.
27. Mind ezek te reád néznek, hogy eledelt * adj nékik alkalmatos
időben!
28. Mikor te adsz nékik; akkor takarnak! mikor a te kezedet
megnyitod; akkor bételnek a te jóvoltoddal.
29. Mikor elfordítod orczádat, megháborodnak; mikor elvészed
azoknak lelkeket, elfogyatkoznak, * és földdé lésznek;
30. Ha a te lelkedet kibocsátod, megújulnak; és megújítod a földnek
színét;
31. Legyen az Úrnak dicsőség * mind örökké; és örvendezzen az Úr az
ő teremtett állatiban.
32. Ki mikor a földre tekint: megretten az; a ki a hegyeket megüti:
* és füstölgenek:
33. Éneklek az Úrnak az én életemben: éneket mondok az én
Istenemnek, a míg vagyok.
34. Legyen kedves néki az én beszédem; éneket mondok az én
Istenemnek, a míg vagyok.
35. Vesszenek el a bűnös emberek e földről, és a hitetlenek többé
ne legyenek! Áldjad én lelkem az Urat. Dícsérjétek az Urat!