106. ZSOLTÁR.

Istennek jótéteményi és ostori által való dajkálkodása az Izráel népe körül.

1. Hallélu-Jah! Dícsérjétek * az Urat, mert jó: mert mind örökké vagyon az ő irgalmassága!

2. Kicsoda mondhatná meg az Úrnak nagy * erejét, és kicsoda jelenthetné ki az ő minden dícséretit!

3. Boldogok a kik megőrzik * az ítéletet, és a ki igazán viseli magát mindenkor!

4. Emlékezzél meg én rólam, Uram a te jóvoltodért, mellyel vagy a te népedhez, látogass meg engemet a te segítségeddel;

5. Hogy lássam meg a te választottidhoz való jótétedet, és örvendezzek a te népednek örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!

6. Vétkeztünk a mi atyáinkkal; álnokúl cselekedtünk, gonoszúl cselekedtünk!

7. A mi atyáink Égyiptomban nem értették a te csudáidat, nem emlékezének meg a te sok jótéteményidről; és engedetlenek lőnek * a veres tengernél;

8. De megtartá őket az Úr az ő * nevéért, hogy megjelentené az ő hatalmasságát;

9. Mert megdorgálá * a veres tengert; és megszárada, és általvivé őket a mélységeken, mint a pusztában.

10. És megszabadítá őket a gyűlölőnek kezéből, * megmenté őket az ellenségnek kezéből.

11. És a vizek elboríták * az ő nyomorgatóikat, csak egy is nem marada meg azok közzűl.

12. Akkor hívének az ő beszédének, és éneklék * az ő dícséretit;

13. De azonnal elfelejtkezének az ő dolgairól, és nem * várák az ő tanácsát;

14. És kivánságra * indulának a pusztában, és kísérték az erős Istent a pusztában.

15. Annakokáért megadá nékik az * ő kivánságokat; de bocsátá ő reájok ösztövérségét.

16. Annakfelette irígységre indulának Mózes * ellen a táborban, és az Úrnak, szente # ellen, Áron ellen;

17. Megnyilatkozék a föld és elnyelé Dátánt, * és elborítá Abirámnak cselédjét.

18. És tűz * gerjede az ő gyülekezetek ellen, a láng meggyújtá a gonoszokat.

19. Borjúképet * öntének a Hórebnél: és imádák az öntött bálványt.

20. És elváltoztaták az ő dicsőségeket, baromnak hasonlatosságára, melly szénát eszik.

21. Elfelejtkezének az erős Istenről, ki megtartotta vala őket, ki nagy dolgokat cselekedett vala Égyiptomban.

22. Csudálatosokat a Khámnak * földén: retteneteseket # a veres tengernél!

23. Ezokáért megmondotta vala, hogy elveszti őket: ha Mózes az ő választott szolgája: nem állott * volna a romláson az ő orczája előtt, az ő haraagjának elfordításáért, hogy őkeet el ne törlené.

24. Megutálák * a kivánatos földet is; nem hivének az ő szavának.

25. És morgolódnak az ő sátoraikban, és nem hallák meg az Úrnak szavát:

26. Annakokáért felemelé az ő kezét ő ellenek, hogy őket elvesztené * a pusztában:

27. És hogy az ő magvokat a pogányok között * elszélesztené, és hogy minden földeken őket elhintené.

28. Annakfelette adák magokat * a Bál Peór mellé: és a ahlottak áldozatját evék.

29. És haragra indíták az Istent az ő cselekedeteikkel: és ostor * szálla rájok.

30. Mígnem Fineás előálla és bosszút álla, és megszünék az ostor:

31. És e tulajdoníttaték néki * igazságúl nemzetségről nemzetségre mind örökké.

32. Haragra indíták őtet a versengésnek vizénél is, annyira hjogy Mózes is gonoszúl járna * ő miattok;

33. Mert megháboríták az ő lelkét, és maga gondolatlanúl szóla ajakaival.

34. Nem veszték el a népeket is, a kikről az Úr * szólott vala.

35. Hanem megelegyedének * a pogányokkal; és azoknak cselekedeteiket megtanulták.

36. És szolgálának azoknak bálványaiknak, mellyek nékik romlásokra lőnek;

37. Mert megáldozák az ő * fijaikat és leányaikat az # ördögöknek.

38. És ártaatlan vért ontának, az ő fiajaiknak, és leányaiknak véreket, mellyeket a Kanaán bálványinak áldoztak; és megfertézteték a föld öldöklésekkel.

39. És megfertéztetének az ő cselekedeteikkel: és paráználkodának * szántszándékkal.

40. Azért Felgerjede az Úr haragja az ő népe ellen, és megutálá * az ő örökségét.

41. És adá őket a pogányoknak * kezekbe; és uralkodának ő rajtok az ő gyűlölőik.

42. És nyomorgaták őket az ő ellenségeik, és megaláztatának azoknak kezek alatt.

43. Gyakorta * meszabadította őket, jóllehet ők megháborították volna őtet az ő tanácsokkal; és # elveszének az ő hamisságokért.

44. Mindazáltal reájok tekinte, mikor nékik nyomorúságok volna, meghallgatván az ő kiáltásokat.

45. És ő érettek megemlékezék az * ő szövetségéről; és az ő kegyelmességének nagysága szerint elváltoztatá szándékát.

46. És könyörűletességre indítá ő hozzájok azokat, * a kik őket fogva elvitték vala.

47. Tarts meg minket mi Urunk Istenünk, és gyüjts * egybe minket a pogányok közzűl; hogy a te szent nevedet dícsérjük és hirdessük a te dícséretedet.

48. Áldott az Izráelnek Ura Itene öröktől fogva mind örökké; és minden nép ezt mondja: Ámen! Dícsérjétek az Urat!