106. ZSOLTÁR.
Istennek jótéteményi és ostori által való dajkálkodása az Izráel
népe körül.
1. Hallélu-Jah! Dícsérjétek * az Urat, mert jó: mert mind örökké
vagyon az ő irgalmassága!
2. Kicsoda mondhatná meg az Úrnak nagy * erejét, és kicsoda
jelenthetné ki az ő minden dícséretit!
3. Boldogok a kik megőrzik * az ítéletet, és a ki igazán viseli
magát mindenkor!
4. Emlékezzél meg én rólam, Uram a te jóvoltodért, mellyel vagy a
te népedhez, látogass meg engemet a te segítségeddel;
5. Hogy lássam meg a te választottidhoz való jótétedet, és
örvendezzek a te népednek örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!
6. Vétkeztünk a mi atyáinkkal; álnokúl cselekedtünk, gonoszúl
cselekedtünk!
7. A mi atyáink Égyiptomban nem értették a te csudáidat, nem
emlékezének meg a te sok jótéteményidről; és engedetlenek lőnek * a veres
tengernél;
8. De megtartá őket az Úr az ő * nevéért, hogy megjelentené az ő
hatalmasságát;
9. Mert megdorgálá * a veres tengert; és megszárada, és általvivé
őket a mélységeken, mint a pusztában.
10. És megszabadítá őket a gyűlölőnek kezéből, * megmenté őket az
ellenségnek kezéből.
11. És a vizek elboríták * az ő nyomorgatóikat, csak egy is nem
marada meg azok közzűl.
12. Akkor hívének az ő beszédének, és éneklék * az ő dícséretit;
13. De azonnal elfelejtkezének az ő dolgairól, és nem * várák az ő
tanácsát;
14. És kivánságra * indulának a pusztában, és kísérték az erős
Istent a pusztában.
15. Annakokáért megadá nékik az * ő kivánságokat; de bocsátá ő
reájok ösztövérségét.
16. Annakfelette irígységre indulának Mózes * ellen a táborban, és
az Úrnak, szente # ellen, Áron ellen;
17. Megnyilatkozék a föld és elnyelé Dátánt, * és elborítá
Abirámnak cselédjét.
18. És tűz * gerjede az ő gyülekezetek ellen, a láng meggyújtá a
gonoszokat.
19. Borjúképet * öntének a Hórebnél: és imádák az öntött bálványt.
20. És elváltoztaták az ő dicsőségeket, baromnak hasonlatosságára,
melly szénát eszik.
21. Elfelejtkezének az erős Istenről, ki megtartotta vala őket, ki
nagy dolgokat cselekedett vala Égyiptomban.
22. Csudálatosokat a Khámnak * földén: retteneteseket # a veres
tengernél!
23. Ezokáért megmondotta vala, hogy elveszti őket: ha Mózes az ő
választott szolgája: nem állott * volna a romláson az ő orczája előtt, az ő
haraagjának elfordításáért, hogy őkeet el ne törlené.
24. Megutálák * a kivánatos földet is; nem hivének az ő szavának.
25. És morgolódnak az ő sátoraikban, és nem hallák meg az Úrnak
szavát:
26. Annakokáért felemelé az ő kezét ő ellenek, hogy őket elvesztené
* a pusztában:
27. És hogy az ő magvokat a pogányok között * elszélesztené, és
hogy minden földeken őket elhintené.
28. Annakfelette adák magokat * a Bál Peór mellé: és a ahlottak
áldozatját evék.
29. És haragra indíták az Istent az ő cselekedeteikkel: és ostor *
szálla rájok.
30. Mígnem Fineás előálla és bosszút álla, és megszünék az ostor:
31. És e tulajdoníttaték néki * igazságúl nemzetségről nemzetségre
mind örökké.
32. Haragra indíták őtet a versengésnek vizénél is, annyira hjogy
Mózes is gonoszúl járna * ő miattok;
33. Mert megháboríták az ő lelkét, és maga gondolatlanúl szóla
ajakaival.
34. Nem veszték el a népeket is, a kikről az Úr * szólott vala.
35. Hanem megelegyedének * a pogányokkal; és azoknak
cselekedeteiket megtanulták.
36. És szolgálának azoknak bálványaiknak, mellyek nékik romlásokra
lőnek;
37. Mert megáldozák az ő * fijaikat és leányaikat az # ördögöknek.
38. És ártaatlan vért ontának, az ő fiajaiknak, és leányaiknak
véreket, mellyeket a Kanaán bálványinak áldoztak; és megfertézteték a föld
öldöklésekkel.
39. És megfertéztetének az ő cselekedeteikkel: és paráználkodának *
szántszándékkal.
40. Azért Felgerjede az Úr haragja az ő népe ellen, és megutálá *
az ő örökségét.
41. És adá őket a pogányoknak * kezekbe; és uralkodának ő rajtok az
ő gyűlölőik.
42. És nyomorgaták őket az ő ellenségeik, és megaláztatának azoknak
kezek alatt.
43. Gyakorta * meszabadította őket, jóllehet ők megháborították
volna őtet az ő tanácsokkal; és # elveszének az ő hamisságokért.
44. Mindazáltal reájok tekinte, mikor nékik nyomorúságok volna,
meghallgatván az ő kiáltásokat.
45. És ő érettek megemlékezék az * ő szövetségéről; és az ő
kegyelmességének nagysága szerint elváltoztatá szándékát.
46. És könyörűletességre indítá ő hozzájok azokat, * a kik őket
fogva elvitték vala.
47. Tarts meg minket mi Urunk Istenünk, és gyüjts * egybe minket a
pogányok közzűl; hogy a te szent nevedet dícsérjük és hirdessük a te
dícséretedet.
48. Áldott az Izráelnek Ura Itene öröktől fogva mind örökké; és
minden nép ezt mondja: Ámen! Dícsérjétek az Urat!