107. ZSOLTÁR.
Előszámlálása az Isten megszabadításinak, mellyeket az embereknek
szokott gyakran megmutatni.
Dícsérjétek az Urat; mert * jó, mert mind örökké vagyon az ő
irgalmassága.
2. Hirdessék ezt az Úrtól megváltattak, kiket megszabadíott a
nyomorgatónak kezéből.
3. Kiket egybegyüjtött * e földről, napkeletről, napnyugotról,
északról, és a tenger felől.
4. Bujdosnak vala a pusztában, a kietlenben az úton kivűl; és nem
találnak vala lakásra való várost.
5. Éhek és szomjak valának, az ő lelkek a szomjúság miatt
elfogyatkozott vala.
6. És kiáltának az Úrhoz az ő nyomorúságokban; ki * megszabadítá
őket az ő nyomorúságokból.
7. És vivé őket az egyenes útra, hogy jutnának olly városba,
mellyben laknának.
8. Hitdessék azért az Úr előtt az ő kegyelmességét, és az ő
csudálatos dolgait az embereknek fijaik előtt;
9. Mert megelégíti a szomjúhozó lekeket, * és az éhező lelket
bétölti jóval.
10. Némellyek setétségben és halálnak árnyékában ülnek,
megkötöztetvén keserűséggel és * vassal:
11. Mert engedetlenek voltak az erős Isten beszédéhez, és a
felséges Istennek tanácsát megutálták.
12. De minekutánna megalázta * a nyomorúság az ő szíveket, és
elestek annyira, hogy segítségek nem volna.
13. És kiáltának az Úrhoz az ő nyomorúságokban: az ő nyavalyájokból
megszabadítja őket.
14. Kihozá őket a setétségből, és a halálnak árnyékából, és az ő
köteleket elszakasztja.
15. Hirdessék azért az Úr előtt az ő jóvoltát, és az ő csudadolgait
az embereknek fijai előtt;
16. Mert megrontotta az ércz kapukat, és a vas zárokat eltörte.
17. Némellyek balgatagok * lévén, az ő gonoszságoknak útáért, és az
ő hamísságokért orstoroztatnak.
18. Minden étket útál az ő lelkek;
és közelgetnek a halálnak kapujához.
*
19. És kiáltának az Úrhoz az ő nyomorúságokban; és az ő
nyavalyájokból megszabadítja * őket.
20. Elbocsátja az ő igéjét * és meggyógyítja őket és megszabadítja
őket # az ő vermekből.
21. Hirdessék azért az Úr előtt az ő irgalmasságát, és az ő *
csudadolgait az embereknek fijai előtt,
22. És áldozzanak dícséretnek áldozatjával, * és hirdessék az ő
cselekedetit örömmel!
23. Akik hajókon a tengerre mennek; és a nagy vizeken kereskednek:
24. Azok látják az Úrnak dolgait, és az ő csudáit a méylségben.
25. Mert minekutánna szól: * szélveszet támaszt, melly a tenger
habjait felemeli.
26. Az égig felemelkednek, a mélységbe lebocsátkoznak; az ő lelkek
a nagy félelem miatt elolvad.
27. Hányattatnak, és tántorognak mint a részeg, és minden
tudományoknak esze vész.
28. És kiáltanak * az Úrhoz az ő nyavalyájokban, ki az ő nyomorúságokból
megszabadítja őket.
29. Megállítja a szélveszet, és megcsendesednek * a habok.
30. És örülnek ők; mert megcsendesedtek , és vezérli őket a partra,
mellyre igyekeztek menni.
31. Hirdessék az Úr előtt az ő jótéteményét, és az ő csudadolgait
az embereknek fijai előtt.
32. És magasztalják őtet a népnek gyülekezetiben, és a vének
gyülekezetiben dícsérjék őtet.
33. A folyóvizeket pusztákká tészi: és a vizeknek forrásit
szárazzá.
34. A gyümölcstermő * földet meddő földdé tészi, azon a földön lakó
népnek gonoszságáért.
35. A pusztát * álló tókká tészi, és a kietlen földet vizeknek
folyásává.
36. És azt míveli, hogy ott lakozzanak az éhezők és azt lakó
várossá tegyék;
37. Hogy mezőket béültessenek, szőlőket plántáljanak és hasznos
jövedelmet szerezzenek.
38. És megáldja őket, és igen * megszaporodnak; és azoknak
barmaikat meg nem kevesíti.
39. Azután megkevesednek és megaláztatnak a nyomorúságnak
veszedelme és a keserűség miatt.
40. Gyalázatba ejti a *
Fejedelmeket, és azt míveli, hogy tévelyegjenek az út nélkül való pusztában.
41. És felemeli a nyomorúltat * a nyomorúságból : és megszaporítja
a cselédeket mint a juhokat;
42. Hogy lássák az igazak , * és örvendezzenek, és minden gonoszok
megtartóztassák # az ő szájokat.
43. Kicsoda a bölcsek közzűl a ki ezeket szébe venné? hogy az
emberek meggondolnák az Úrnak * kegyelmességit!