107. ZSOLTÁR.

Előszámlálása az Isten megszabadításinak, mellyeket az embereknek szokott gyakran megmutatni.

Dícsérjétek az Urat; mert * jó, mert mind örökké vagyon az ő irgalmassága.

2. Hirdessék ezt az Úrtól megváltattak, kiket megszabadíott a nyomorgatónak kezéből.

3. Kiket egybegyüjtött * e földről, napkeletről, napnyugotról, északról, és a tenger felől.

4. Bujdosnak vala a pusztában, a kietlenben az úton kivűl; és nem találnak vala lakásra való várost.

5. Éhek és szomjak valának, az ő lelkek a szomjúság miatt elfogyatkozott vala.

6. És kiáltának az Úrhoz az ő nyomorúságokban; ki * megszabadítá őket az ő nyomorúságokból.

7. És vivé őket az egyenes útra, hogy jutnának olly városba, mellyben laknának.

8. Hitdessék azért az Úr előtt az ő kegyelmességét, és az ő csudálatos dolgait az embereknek fijaik előtt;

9. Mert megelégíti a szomjúhozó lekeket, * és az éhező lelket bétölti jóval.

10. Némellyek setétségben és halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén keserűséggel és * vassal:

11. Mert engedetlenek voltak az erős Isten beszédéhez, és a felséges Istennek tanácsát megutálták.

12. De minekutánna megalázta * a nyomorúság az ő szíveket, és elestek annyira, hogy segítségek nem volna.

13. És kiáltának az Úrhoz az ő nyomorúságokban: az ő nyavalyájokból megszabadítja őket.

14. Kihozá őket a setétségből, és a halálnak árnyékából, és az ő köteleket elszakasztja.

15. Hirdessék azért az Úr előtt az ő jóvoltát, és az ő csudadolgait az embereknek fijai előtt;

16. Mert megrontotta az ércz kapukat, és a vas zárokat eltörte.

17. Némellyek balgatagok * lévén, az ő gonoszságoknak útáért, és az ő hamísságokért orstoroztatnak.

18. Minden étket útál az ő lelkek;  és közelgetnek a halálnak kapujához.  *

19. És kiáltának az Úrhoz az ő nyomorúságokban; és az ő nyavalyájokból megszabadítja * őket.

20. Elbocsátja az ő igéjét * és meggyógyítja őket és megszabadítja őket # az ő vermekből.

21. Hirdessék azért az Úr előtt az ő irgalmasságát, és az ő * csudadolgait az embereknek fijai előtt,

22. És áldozzanak dícséretnek áldozatjával, * és hirdessék az ő cselekedetit örömmel!

23. Akik hajókon a tengerre mennek; és a nagy vizeken kereskednek:

24. Azok látják az Úrnak dolgait, és az ő csudáit a méylségben.

25. Mert minekutánna szól: * szélveszet támaszt, melly a tenger habjait felemeli.

26. Az égig felemelkednek, a mélységbe lebocsátkoznak; az ő lelkek a nagy félelem miatt elolvad.

27. Hányattatnak, és tántorognak mint a részeg, és minden tudományoknak esze vész.

28. És kiáltanak * az Úrhoz az ő nyavalyájokban, ki az ő nyomorúságokból megszabadítja őket.

29. Megállítja a szélveszet, és megcsendesednek * a habok.

30. És örülnek ők; mert megcsendesedtek , és vezérli őket a partra, mellyre igyekeztek menni.

31. Hirdessék az Úr előtt az ő jótéteményét, és az ő csudadolgait az embereknek fijai előtt.

32. És magasztalják őtet a népnek gyülekezetiben, és a vének gyülekezetiben dícsérjék őtet.

33. A folyóvizeket pusztákká tészi: és a vizeknek forrásit szárazzá.

34. A gyümölcstermő * földet meddő földdé tészi, azon a földön lakó népnek gonoszságáért.

35. A pusztát * álló tókká tészi, és a kietlen földet vizeknek folyásává.

36. És azt míveli, hogy ott lakozzanak az éhezők és azt lakó várossá tegyék;

37. Hogy mezőket béültessenek, szőlőket plántáljanak és hasznos jövedelmet szerezzenek.

38. És megáldja őket, és igen * megszaporodnak; és azoknak barmaikat meg nem kevesíti.

39. Azután megkevesednek és megaláztatnak a nyomorúságnak veszedelme és a keserűség miatt.

40.  Gyalázatba ejti a * Fejedelmeket, és azt míveli, hogy tévelyegjenek az út nélkül való pusztában.

41. És felemeli a nyomorúltat * a nyomorúságból : és megszaporítja a cselédeket mint a juhokat;

42. Hogy lássák az igazak , * és örvendezzenek, és minden gonoszok megtartóztassák # az ő szájokat.

43. Kicsoda a bölcsek közzűl a ki ezeket szébe venné? hogy az emberek meggondolnák az Úrnak * kegyelmességit!