109. ZSOLTÁR.

Könyörgése Dávidnak Doég ellen; a Krisztusnak Júdás ellen.

Dávidnak Zsoltára, az Éneklőmesternek engedtetett. *

1. Én dícséretemnek Istene, ne hallgass:

2. Mert a gonosznak szája, és az álnok száj ellenem felnyitotta magát: szóltak az én ellenem * hazug nyelvvel.

3. És gyűlölséges beszédekkel körülvettek engemet, és ostromlottak engemet ok nélkül.

4. A helyébe * hogy én szeretem őket, velem ellenkeznek: és pedig imádkozom vala ő érettek;

5. És adtak nékem gonoszt a jó * helyébe, és gyűlölséget az én szeretetem helyébe.

6. Adj néki gonosz Fejedelmet, és az ellenség álljon az ő jobbkeze felől.

7. Mikor törvénykezik: meggyőzettetvén jöjjön ki onnét; és az ő könyörgései változzanak bűnné.

8. Az ő életének napjai legyenek * kevesek: és az ő Fejedelemségét más vegye el.

9. Az ő fijai * legyenek árvákká, és az ő felesége legyen özveggyé.

10. Az ő fijai bujdossanak el, kolduljanak, és keressenek eledelt az ő előpusztult helyeken.

11. Foglalja el az uzsorás minden ő jószágát: és az idegenek rgadozzák el minden marháját:

12. Ne legyen néki, a ki állhatatos lenne hozzá a jótéteményben, és ne legyen a ki könyörüljön az ő árváin:

13. Az ő maradékai * vesszenek el, a második nemzetségben töröltessék el azoknak nevek:

14. Az ő attyaiknak * álnokságok legyen emlékezetben az Úr előtt; és az ő annyának gonoszsága el ne töröltessék.

15. Legyenek az Úr előtt mindenkor; és töröltessék el a földről az ő emlékezetek;

16. Mert nem emlékezett meg arról hogy irgalmasságot * cselekednék; és kergette a szegény nyomorúlt férjfiat, és a megkeseredett szívűt, hogy azt megölné.

17. És szerette az átkot; hogy reá szállana, és nem akarta az áldást; és eltávozik tőle.

18. Hogy felöltöztetnék átokkal mintegy öltözettel, és bémenne mint a víz ő beléje, és mint az olaj az ő csontjaiba.

19. Legyen ő rajta mintegy palást, mellyel béfedeztessék, és mint az övedező, mellyel szüntelen béövedeztessék.

20. E legyen jutalmok az Úrtól az én ellenségimnek, és a kik gonoszt mondanak az én lelkem ellen:

21. De te Uram Isten, cselekedjél jót velem a te nevedért: mivelhogy jó a te irgalmasságod, szabadiíts meg engemet;

22. Mert szegény vagyok és szükölködő, és az én szívem bennem megsebesitetett.

23. Mint az árnyék, * mikor elhanyatlik el kell mennem: és ide s tova hányattatom mint a sáska.

24. Az én térdeim tántorognak az étlenség miatt, és az én testem megszáradott; mivel nedvesség nincsen bennem!

25. Annakfelette gyalázatossá * lettem ő előttök; mikor engemet látnak, tekergetik fejeket rajtam.

26. Légy seg1tségül nékem, óh Uram és Istenem: szabadits meg * engemet a te kegyelmességed szerint!

27. Hadd tudják meg, hogy te kezed ez, és hogy Uram te mívelted ezt.

28. Átkoztak ők, de te áldj meg; ellenem támadnak ők. de * megszégyenülnek, és a te szolgád örvendez.

29. Az én ellenségim körülvétetnek gyalázattal; * és béfedeztetnek mintegy palásttal az ő szégyenekkel.

30. Dícsérem az Urat felette igen az én számmal, és sok embereknek * gyülekezetekben tisztelem őtet;

31. Mivelhogy a szegénynek * jobbkeze felől áll, hogy megtartsa annak lelkét azoktól, a kik kárhoztatják azt!