115. ZSOLTÁR.

Könyörgés a megszabadításért, és vigazstalás a bálványimádó ellenség ellen.

Nem nékünk Uram, nem nékünk; hanem a te nevednek adjad a dicsőséget, a te irgalmasságodért és a te igazságodért.

2. Miért mondanák a pogánynépek: Hol vagyon * most az ő Istenek?

3. De a mi Istenünk a * mennyben vagyon, ki mindeneket, a mellyeket akart teremtett.

4. De azoknak bálványaik ezüst és arany, embereknek * munkájok.

5. Szájok vagyon; de nem szólnak; szemeik vagynak; de nem látnak;

6. Füleik vagynak, de nem hallanak; orrok vagyon, de nem illatoznak;

7. Kezeik vagynak, de nem tapogatnak; lábaik vagynak, de nem járnak, és nem üvöltenek az ő torkokkal.

8. Hasonlatosok legyenek azokhoz, a kik azokat * csinálják, és mind a kik azokban bíznak?

9. Te Izráel bízzál * az Úrban, azoknak segítségek és paizsok # ő, kik ő benne bíznak:

10. Áron háznépe, * bízzatok az Úrban; azoknak segítségek és paizsok ő.

11. Kik félitek az Urat, bízzatok az Úrban; azoknak * segítségek és paizsok ő.

12. Az Úr megemlékezik mi rólunk és megáld minket; megáldja az Izráel házát, megáldja az Áron házát.

13. Megáldaj azokat, kik féli az Urat, kicsinyeket és naygokat.

14. Megszaporít az Úr titeket; titeket és a ti fijaitokat.

15. Áldottk lésztek az úrtól, ki teremtette a mennyet és a földet!

16. A magasságos egek az * Úréi; a földet pedig adta az embereknek fijainak.

17. Nem e mgholtak * dícsérik az Urat, sem a kik a föld alá mennek;

18. Hanem mi áldjuk az Urat, mostantól fogva, mind örökké, D1csérjétek az Urat!.