115. ZSOLTÁR.
Könyörgés a megszabadításért, és vigazstalás a bálványimádó
ellenség ellen.
Nem nékünk Uram, nem nékünk; hanem a te nevednek adjad a
dicsőséget, a te irgalmasságodért és a te igazságodért.
2. Miért mondanák a pogánynépek: Hol vagyon * most az ő Istenek?
3. De a mi Istenünk a * mennyben vagyon, ki mindeneket, a mellyeket
akart teremtett.
4. De azoknak bálványaik ezüst és arany, embereknek * munkájok.
5. Szájok vagyon; de nem szólnak; szemeik vagynak; de nem látnak;
6. Füleik vagynak, de nem hallanak; orrok vagyon, de nem
illatoznak;
7. Kezeik vagynak, de nem tapogatnak; lábaik vagynak, de nem
járnak, és nem üvöltenek az ő torkokkal.
8. Hasonlatosok legyenek azokhoz, a kik azokat * csinálják, és mind
a kik azokban bíznak?
9. Te Izráel bízzál * az Úrban, azoknak segítségek és paizsok # ő,
kik ő benne bíznak:
10. Áron háznépe, * bízzatok az Úrban; azoknak segítségek és
paizsok ő.
11. Kik félitek az Urat, bízzatok az Úrban; azoknak * segítségek és
paizsok ő.
12. Az Úr megemlékezik mi rólunk és megáld minket; megáldja az
Izráel házát, megáldja az Áron házát.
13. Megáldaj azokat, kik féli az Urat, kicsinyeket és naygokat.
14. Megszaporít az Úr titeket; titeket és a ti fijaitokat.
15. Áldottk lésztek az úrtól, ki teremtette a mennyet és a földet!
16. A magasságos egek az * Úréi; a földet pedig adta az embereknek
fijainak.
17. Nem e mgholtak * dícsérik az Urat, sem a kik a föld alá mennek;
18. Hanem mi áldjuk az Urat, mostantól fogva, mind örökké,
D1csérjétek az Urat!.