120. ZSOLTÁR.

Panaszolkodik Dávid az ő elenséginek kegyetlenségekről.

1. Éneke a grádicsoknak. Az én nyomorúságomban az * Úrhoz kiálték; és meghallgata engemet.

2. Uram, az én lelkemet szabadítsd meg a hamisság szóló * ajaktól, és a csalárd nyelvtől.

3. Mit ád tenéked, vagy mivel gazdagít meg tégedeet a csalárd nyelv?

4. Kiknek beszédek hasonlatosok az erősnek éles * nyilaihoz és a fenyőfába esett tűzhöz.

5. Jaj nékem, hogy * számkivetett vagyok a # Mések nemzetsége között és lakom a Kédár ## sátorai között;

6. Sok ideig lakott az én lelkem a békeségnek ellenségivel.

7. Én a békességet szeretem: de mikor én szólok, ők viadalhoz készülnek.