120. ZSOLTÁR.
Panaszolkodik Dávid az ő elenséginek kegyetlenségekről.
1. Éneke a grádicsoknak. Az én nyomorúságomban az * Úrhoz kiálték;
és meghallgata engemet.
2. Uram, az én lelkemet szabadítsd meg a hamisság szóló * ajaktól,
és a csalárd nyelvtől.
3. Mit ád tenéked, vagy mivel gazdagít meg tégedeet a csalárd
nyelv?
4. Kiknek beszédek hasonlatosok az erősnek éles * nyilaihoz és a
fenyőfába esett tűzhöz.
5. Jaj nékem, hogy * számkivetett vagyok a # Mések nemzetsége
között és lakom a Kédár ## sátorai között;
6. Sok ideig lakott az én lelkem a békeségnek ellenségivel.
7. Én a békességet szeretem: de mikor én szólok, ők viadalhoz
készülnek.