129. ZSOLTÁR.
A híveknek e világon való sok nyomorúságok, és Istentől való
megszabadítások.
1. Éneke a grádicsoknak. Gyakorta nyomorgattak engemet az én
ifjúságomtól * fogva, mondja most az Izráel!
2. Gyakorta nyomorgattak engemet az én ifjúságomtól fogva;
mindazáltal nékem semmit nem árthattak.
3. Az én hátamon szántottak a szántók, és hosszú barázdát vontak.
4. Az Úr igaz, elszaggatta * a gonoszoknak köteleket.
5. Megszégyenülnek és hátratérülnek mind azok, a kik gyűlölik a *
Siont.
6. Ollyanok lésznek mint * a házfedelen való fű, melly, minekelőtte
kiszaggattatnék, meszárad:
7. Mellyel az arató meg nem tölti az ő markát, sem az ő ölét a
kévekötő.
8. És nem mondják az útonjárók: Az Úrnak áldása legyen rajtatok;
áldunk titeket az Úrnak nevében.