130. ZSOLTÁR.

Keserves embernek buzgóságos imádsága.

A mélységből * kiáltok hozzád óh Uram!

2. Uram, hallgasd meg az én szómat, a te füleid legyenek figyelmetesek az én könyörgésemnek szavára!

3. Ha a mi bűneinket * megtartándod, óh Uram: Uram kicsoda # maradhat meg?

4. De te nálad vagyon a kegyelem,hogy tiszteltessél. *

5. Várom * az Urat, várja az én lelkem őtet, és az ő beszédében vagyon az én reménységem.

6. Az én lelkem figyelmetesben várja az Urat, hogynem mint a vígyázók a reggelt, a vígyázók, mondom, a reggelt!

7. Várjad Izráel az Urat: mert az * Úrnál vagyon a kegyelmesség, és bőséges ő nála a szabadítás.

8. És ő szabadítja * meg Izráelt, minden ő bűneiből!