130. ZSOLTÁR.
Keserves embernek buzgóságos imádsága.
A mélységből * kiáltok hozzád óh Uram!
2. Uram, hallgasd meg az én szómat, a te füleid legyenek
figyelmetesek az én könyörgésemnek szavára!
3. Ha a mi bűneinket * megtartándod, óh Uram: Uram kicsoda #
maradhat meg?
4. De te nálad vagyon a kegyelem,hogy tiszteltessél. *
5. Várom * az Urat, várja az én lelkem őtet, és az ő beszédében
vagyon az én reménységem.
6. Az én lelkem figyelmetesben várja az Urat, hogynem mint a
vígyázók a reggelt, a vígyázók, mondom, a reggelt!
7. Várjad Izráel az Urat: mert az * Úrnál vagyon a kegyelmesség, és
bőséges ő nála a szabadítás.
8. És ő szabadítja * meg Izráelt, minden ő bűneiből!