133. ZSOLTÁR.
Dávid javalja az Isten népének egyességet.
1. Éneke a grádicsoknak, Dávidé. Ímé melly igen jó és melly
gyönyörűséges dolog, az atyafiaknak egyességben való lakások!
2. Ez igaz ollyan mint az ember fejére öntetett drága * kenet,
melly a szakálán megyen alá, az Áron Pap szakállán, melly lefoly szinte az ő
öltözetinek alsó prémjére.
3. Mint a Hermon * hegynek harmatja, és a melly a Sion hegyeire
leszáll; mert ott parancsolja az Úr, hogy legyen áldás és élet mind örökké!