133. ZSOLTÁR.

Dávid javalja az Isten népének egyességet.

1. Éneke a grádicsoknak, Dávidé. Ímé melly igen jó és melly gyönyörűséges dolog, az atyafiaknak egyességben való lakások!

2. Ez igaz ollyan mint az ember fejére öntetett drága * kenet, melly a szakálán megyen alá, az Áron Pap szakállán, melly lefoly szinte az ő öltözetinek alsó prémjére.

3. Mint a Hermon * hegynek harmatja, és a melly a Sion hegyeire leszáll; mert ott parancsolja az Úr, hogy legyen áldás és élet mind örökké!