147. ZSOLTÁR.

Int az Isten dícséretinek éneklésére.

Dícsérjétek az Urat: mert jó dícséretet mondani a mi Istenünknek; mert gyönyörűséges és illendő * dolog a dícséret.

2. Az Úr építi Jérusálemet, és az elszéledett Izráelitákat ő gyüjti egybe.

3. Ő gyógyitja meg a * töredelmes szívüeket, és kötözi bé azonak fájdalmokat.

4. Megszámlálja * a csillagoknak sokságát, és mindeniknek nevet ád.

5. Nagy a mi Urunk, és nagy az ő ereje: kinek bölcsesége * megszámlálhatatlan.

6. Felsegíti a * nyomorultakat az Úr; a gonoszokat földig megalázza.

7. Énekeljetek az Úrnak háláadással, mondjatok dícséretet a mi Istenünknek hegedűvel.

8. Ki béfedezi az eget sűrű felhőkkel, estő készít * e földre; és a hegyeken füvet teremt.

9. Ki a barmoknak megadja az ő eledeleket; a holló * fiaknak, mellyek ő reá kiáltnak.

10. Nem a lónak erejében * gyönörködik, és a férfiúnak is gyorsaságában nincsen néki kedve.

11. Hanem kedvesek az Úrnak a kik őtet félik, * és a kik bíznak az ő irgalmasságában.

12. Dícsérjed Jérusálem az Urat; dícsérjed a te Istenedet, óh Sion!

13. Mert ő erősíti meg a te kapuidnak zárjait, megáldja te benned a te fijaidat.

14. Ki a te határidat békességessé tészi, a gabonának zsírjával * megelégit tégedet.

15. Ki kibocsátja az ő idéjét e földre, nagy gyorsan foly az ő beszéde.

16. Ki a gyapjuhoz hasonló * havat adja, és hinti a zúzmarázt, mint a hamvat.

17. Ki a jeget darabokra * fagylalja, mellynek hidegségét ki állhatja meg?

18. Kibocsátja az ő beszédét és elolvasztja azokat; az ő szele fú: és a vizek folynak.

19. Az ő szent igéjét hirdetteti * a Jákóbnak, az ő rendelésit és ítéletit az Izráelnek.

20. Nem cselekedett illyen módon semmi nemzetséggel; * és azok az ő itéletit nem tudják. Hallélu-Jah!