147. ZSOLTÁR.
Int az Isten dícséretinek éneklésére.
Dícsérjétek az Urat: mert jó dícséretet mondani a mi Istenünknek;
mert gyönyörűséges és illendő * dolog a dícséret.
2. Az Úr építi Jérusálemet, és az elszéledett Izráelitákat ő gyüjti
egybe.
3. Ő gyógyitja meg a * töredelmes szívüeket, és kötözi bé azonak
fájdalmokat.
4. Megszámlálja * a csillagoknak sokságát, és mindeniknek nevet ád.
5. Nagy a mi Urunk, és nagy az ő ereje: kinek bölcsesége *
megszámlálhatatlan.
6. Felsegíti a * nyomorultakat az Úr; a gonoszokat földig
megalázza.
7. Énekeljetek az Úrnak háláadással, mondjatok dícséretet a mi
Istenünknek hegedűvel.
8. Ki béfedezi az eget sűrű felhőkkel, estő készít * e földre; és a
hegyeken füvet teremt.
9. Ki a barmoknak megadja az ő eledeleket; a holló * fiaknak,
mellyek ő reá kiáltnak.
10. Nem a lónak erejében * gyönörködik, és a férfiúnak is
gyorsaságában nincsen néki kedve.
11. Hanem kedvesek az Úrnak a kik őtet félik, * és a kik bíznak az
ő irgalmasságában.
12. Dícsérjed Jérusálem az Urat; dícsérjed a te Istenedet, óh Sion!
13. Mert ő erősíti meg a te kapuidnak zárjait, megáldja te benned a
te fijaidat.
14. Ki a te határidat békességessé tészi, a gabonának zsírjával *
megelégit tégedet.
15. Ki kibocsátja az ő idéjét e földre, nagy gyorsan foly az ő
beszéde.
16. Ki a gyapjuhoz hasonló * havat adja, és hinti a zúzmarázt, mint
a hamvat.
17. Ki a jeget darabokra * fagylalja, mellynek hidegségét ki
állhatja meg?
18. Kibocsátja az ő beszédét és elolvasztja azokat; az ő szele fú:
és a vizek folynak.
19. Az ő szent igéjét hirdetteti * a Jákóbnak, az ő rendelésit és
ítéletit az Izráelnek.
20. Nem cselekedett illyen módon semmi nemzetséggel; * és azok az ő
itéletit nem tudják. Hallélu-Jah!