SALAMONNAK PÉLDABESZÉDEI.
1. RÉSZ.
E könyvnek hasznai. Miben áll az igaz bölcsesség.
Salamonnak, a Dávid fijának, az Izráeliták Királyoknak * közönséges
Bölcsmondásai.
2. A bölcsességnek és tudománynak tanulására, az eszesen való
beszédeknek értelmére.
3. Az értelemnek, igazságnak, ítéletnek és minden egyenességnek
tudományának eszébe vételére.
4. A bolondnak eszességnek adására, a gyermeknek tudománynak és
szerénységnek szerzésére.
5. Mellyket hallván a bölcs, őregbíti az ő tanúságát és az értelmes
érett tanácsokat szerezz.
6. A bölcs beszédnek és magyarázatnak tanúságára, és a bölcseknek
azoknak meséinek értelmére.
7. Az Úrnak félelme * feje a bölcsességnek, melly bölcsességet és
tudományt a bolondok megutálnak.
8. Hallgasd, szerelmes fiam, a te atyádnak bölcseségét, és a te
anyádnak oktatását * el ne hagyjad;
9. Mert kedves ékessége lészen a te fejednek, és aranyláncz a te
nyakadban.
10. Szerelmes fiam, ha a bűnösök el akarnak hitetni tégedet: ne *
fogadjad beszédeket.
11. Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér * után,
rejtezzünk el az ártatlan ellen, bűntetetlen;
12. Nyeljük el azokat, mint a koporsó elevenen, és egészen mint a
kik mélységbe szállottak.
13. E képen minden drága marhát nyerhetünk, megtöltjük a mi
házainkat fosztott marhákkal;
14. A te részedet a prédából melly néked sors szerint jut, közre
bocsássad, nékünk mindnyájan egy erszényünk legyen:
15. Szerelmes fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg a te
lábaidat ezeknek * ösvényektől;
16. Mert az ő lábaikkal a gonoszra futnak, * és sietnek a vérnek
ontására.
17. Miképen a madaraknak minden bűnök nélkül vetik meg a hálót:
18. Azonképen ok nélkül leselkednek ezek az emberek vérek után, és
rejtik el magokat azoknak lelkek után.
19. E képen vagyon dolgok minden gonosz kereskedésben
foglalatosoknak, melly kereskedés azoknak, kik magokat erre adták, lelkeket *
elveszti.
20. Az igaz fő bölcsesség kinn szerülszerte kiált, * és az utczákon
zengedezteti az ő szavát.
21. A nép között legmagasabb helyen prédikál, a kapuknak
bémenetelin, minden városban az ő beszédit szólja, mondván:
22. Míglen szeretitek, óh ti bolondok, a bolondságot, és a csúfolók
csúfolást kívánnak magoknak: és a balgatagok gyűlölik a tudományt
23. Térjetek meg az én dorgálásomra; ímé kiadom néktek az én
lelkemet, tudtokra adom az én beszédimet néktek.
24. Mivelhogy hívlak * titeket; és nem akarjátok, kiterjesztem az
én kezemet: és senki eszébe nem veszi.
25. Hanem elvonszátok magatokat minden én tanácsom elől, és az én
feddésemmel nem gondoltok;
26. És is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor
eljövénd az a mitől féltek.
27. Mikor eljövénd, mint a pusztítás az a mitől * féltek, és a ti
nyomorúságtok mint a forgószél elközelget: mikor rohanánd tir reátok a
nyomorgatás és a megszorongatás:
28. Akkor segítségül hívnak engemet: de nem * hallgatom meg: reggel
keresnek engemet; de nem találnak engemet.
29. Azért hogy gyűlölték a bölcsességet, és az Úrnak tiszteletit
nem választották magoknak.
30. Nem engedtek az én tanácsomnak: megvetették minden én
feddésemet.
31. Esznek azért az ő útjoknak * gyümölcséből, és az ő tanácsokból
megelégednek;
32. Mert a bolondoknak hívalkodások megöli őket, és a balgatagoknak
jó szerencséjek elveszti őket;
33. A ki pedig hallga engemet, lakozik bátorságosan, * és csendes
lészen a gonosznak félelmétől.