7. RÉSZ.

Intés a paráznaság ellen.

Szerelmes fiam, tartsd meg az én beszédeimet és az én parancsolatimat rejtsd el te nálad.

2. Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; * és az én törvényemet mint a te szemeidnek fényét.

3. Kösd azokat a te ujjaidra, írd fel azokat a te szívednek táblájára.

4. Mond ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet sógorodnak hívjad;

5. Hogy megőrizzen téged a kívűl való asszonytól és az ő * beszédivel hízelkedő idegentől;

6. Mert az én házamnak ablakán, és az alblakfiókról nézvén,

7. Láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között, egy * boond ifjat,

8. Kimenvén az útczán, annak szegeletinél, a tisztátalan személynek * házához menő úton megyen vala.

9. Estve későn a napnak estvéjén, setét és homályos éjjel.

10. Holott ímé egy asszony eleibe méne annak, paráznának ékességébne, álnok az ő elméjében.

11. (Melly * csácsogó és vakmerő, kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.

12. Néha kinn, néha az útczákon, vagy minden szegeletnél leselkedik.)

13. És megragadván őtet, megcsókolá őtet, s szemtelenségre vetvén önn magát, monda néki:

14. Háláadó-áldozatnak húsai vagynak én nálam; ma adom meg fogadásimat.

15. Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresvén a te orczádat; jókor találok te reád!

16. Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, melly ékes külömb-külömbféle szép rakássokkal, és Égyiptomi * szőnyegekkel!

17. Jó illatot csináltam az én ágyasházamban, mirhából, aloesből, és fahéjból.

18. No foglaljuk magunkat bőségesen mind viradtik, a szeretetben, mi magunkat, vidámítsuk meg szerelemhez való dolgokkal;

19. Mert nincsen az én férjem az ő házában, elment messze útra.

20. Egy erszény pénzt vőn kezéhez; bizonyos napra jő meg az ő házához.

21. Elhiteté őtet az ő mesterségének sokaságával, az ő ajakinak * hízelkedésével meggyőzé őtet.

22. Követé azt hirtelenséggel, mint az ökör a megnyúzásra megen, és miképen mikor a békót a bolondoknak tanításokra, lábokra vetik.

23. Mígnem általjárja a nyíl az ő szívét, miképen siet a madár a tőrre, nem tudván azt az ő élete ellen lenni.

24. Annakokáért most, szerelmes fijaim, hallgassatok engemet, és figyelmezzetek az én számnak beszédire.

25. Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin:

26. Mert sok megsebesitett embereket elejtett, és sokan vagynak, a kik attól megölettettek.

27. A koporsóra való útak, az ő házához menő útak, mellyek szállanak a halálnak fenekére!