26. RÉSZ.
Mint a hó a nyárhoz, és az eső az aratáshoz: úgy nem illik a
bolondhoz a tisztesség.
2. Miképen a madár elmegyen és a fecske elrepül: azonképen az ok
nélkül való átok nem száll az emberre.
3. Miképen ostort * vesznek a lóhoz, féket a szamárhoz: azonképen
vesszőt a # bolondoknak hátokhoz.
4. Ne felelje meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne légy
te is ő hozzá hasonlatos;
5. Felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne legyen
bölcs az ő szemei előtt.
6. A ki bolond által izen valamit, mintha lábait vagdalná el annak,
és bosszúságot szenved.
7. Mint a sántának lábai egyenetlenek; úgy a beszéd a bolondoknak
szájokban.
8. Min a ki követ csinál a számszerívben: úgy cselekszik a ki
bolondnak tisztességet tészen.
9. Mint a részeg ember kezébe akadott tövis: ollyan az eszes mondás
a bolondoknak szájokban.
10. Gyakorta mindeneket bánattal illet e részeg; azonképen, mikor
jutalmat vészen magának a bolond, még az ártatlanokat is örömest abba keverné.
11. Mint az eb * megtér az okádásra: Úgy a bolond megkettőzteti az
ő bolondságát.
12. Láttál é ollya embert, ki az ő szemei előtt bölcs volt volna? A
bolond felől jobb reméynséged * legyen, hogynem mint a felől!
13. Azt mondja a rest: Fene * oroszlán vagyon ottkin az úton!
oroszlán vagyon az utczákon!
14. Mint az ajtó forog az ő sarkában; úgy a rest * az ő ágyában.
15. Elrejti a rest * az ő kezét ruhája ujjában, restelli azt csak
szájához is vinni.
16. Bölcsebbnek láttatik a rest a maga szemei * előtt, hogynem mint
hét bölcsek, kik az okosságra intenék őtet.
17. Az ebnek füleit ragadja, a ki elmenvén megharagszik a dolgoban,
melly őtet nem illeti.
18. Minémű a balgatag, a ki tűzet, nyilakat, és halálos
szerszámokat bocsát ki;
19. Ollyan, valaki megcsalja az ő felebarátját, és azt mondja: Csak
tréfálok vala!
20. Miképen a fák, mikor megfogyatkoznak a tüzön, megaluszik a tűz:
úgy, mikor nincsen susárló, * megszünik a háborgás.
21. Mint az elevenszén alkalmatos a holtszénnek, és a fa tűznek
gerjesztésére; ollyan a háborúságot szerző * ember a patvarkodásnak
felgyujtására.
22. A fondorlónak beszédei hasonlatosak a vereségekhez, mellyek
gyakorta elhatnak az ember * belső részeire.
23. Minémű a meg nem tisztíttatott ezüst, mellyet valami edényre
borítottak; ollyanok a haragra ingerlő ajakak, és a gonosz szív.
24. Az ő beszédeivel másnak tetteti magát a gyűlölő, holott az ő
szívében gondol álnokságot.
25. Mikor kedvesen szól: ne bizzál ő, hozzá; mert két
iszonyatosságok vagynak az ő elméjében.
26. Elfedeztetik a gyűlölség álnoksággal; de kijelentik az ő
gonoszsága a gyülekezetben.
27.A ki vermet ás másnak: abba belé esik. *
28. Az álnok nyelvű ember gyűlöli a megromlott embert, és a
hízelkedő beszéd nagy romlást szerez.