30. RÉSZ.

Agur magát alázván, Isten bölcseségét csudálván, szól öt korban lévő négy-négy hasonló dolgokról.

Agurnak Jáké fijának beszédei, Prófétzia, mellyet mondott a férjfiú Agur Itielnek, Itielnek mondom, és Ukálnak.

2. Minden embereknél gorombább vagyon én, és nincsen emberi értelem én bennem;

3. És nem tanultam a bölcseséget, sem a szentek tudományát nem tudom.

4. Kicsoda ment fel az égbe, * hogy onnan leszállott vaoln? Kicsoda kapcsolta a szelet az ő markába? Kicsoda köthetné a vizeket az ő köntösébe? Ki erősítette meg a földnek minden határit? kicsoda ennek neve? avagy kicsoda ennek fijának neve ha tudod?

5. Az Istennek teljes beszéde * igen tiszta, és paizs az ahoz folyamodóknak.

6. Ne tégy * az ő beszédéhez; hogy me ne büntesen téged és hazug ne légy.

7. Kettőt kérek tőled; ne tartsd meg én tőlem addig, míg élek.

8. A hijábavalóságot és a hazugságot messze * távoztasd tőlem: szegénséget vagy gazdagságot ne adj nékem: táplálj engem hozzám illendő eledelle.

9. Hogy megelégedvén, meg ne * tagadjalak és azt ne mondjam: Kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, végezetre gonoszúl éljek az én Istenem nevével!

10. Ne vádold a szolgát az ő uránál, hogy meg ne átkozzon tégedet, és bűnösnek találtassál.

11. Vagyon olly nemzeetség, ki még az ő attyát is * megátkozza, és az ő annyát is nem áldja.

12. Vagyon nemzet, ki a maga szemei előtt * tiszta, még ha az ő rűtságából ki nem tisztíttatott i.s

13. Vagyon kevély szemű nemzetség, és a kinek szemöldökei igen fellátnak.

14. Vagyon olly nemzetség, kinek fogai fegyverek, * és kinek zápfogai kések; hogy a szegényeket e földön megemésszék, és az emberek közzűl a szűkölködőket.

15. A nadálnyak két leányai vagynak kik ezt mondják: hozd el, hozd el! Hárman vagynak, kik meg nem elégesznek, sőt négyen, * kik nem mondnak eleget;

16. A koporsó, és a bérekesztetett meddő asszony; a föld meg nem elégszik a vízzel, és a tűz nem mondja: Elég!

17. A ki megcsúfolja attyát, vagy megutálja annyának tanítását, szemét kivájják a völgynek hollói, vagy megeszik őtet a saskeselyű fijai.

18. E hárman eltitkoltatnak tőlem, sőt e négy dolgot nem tudom;

19. A keselyűnek útát az égben, a kígyónak útát a kősziklán, a hajónak nyomát a mély tengerben, és a férjfiúnak útát a leányzóval.

20. Illyen a paráználkodó asszonynak úta; eszik, azután megtörli száját, és azt mondja: nem cselekedtem semmi gonoszt.

21. Három dolog alatt indul meg a föld, sőt négy alatt, mellyeket el nem szenvedhet.

22. A szolga alatt, mikor uralkodik; és a boond alatt, mikor eleget eszik;

23. A gonosz mord kedvű asszony alatt, mikor * férjhez megyen; végezetre a szolgáló alatt, mikor örököse lészen az ő asszonyának.

24. E négy apró állatai vagynak a földnek, mellyek bölcsebbek a bölcseknél;

25. A hangyák erőtlen népek: mellyek mindazáltal megkeresik * nyárban az ő ételeket;

26. A hegyen való egerek erőtlen község: mindazáltal kősziklán * csinálják az ő házokat;

27. Királyok nincs a sáskáknak: mindazáltal mennek mindnyájan szép renddel;

28. A pók az ő lábaival munkálkodik: és vagyon a Királyok palotáiban.

29. Három állat vagyon, mely szép jár, sőt négy állatok, mellyek jól járnak;

30. A régi erős oroszlán a vadak között, melly el nem fut senkitől való féltében.

31. A harczra felékesíttetett * ló, vagy kecskebak, és a Király, a kinek senki nem mer ellene támadni.

32. Ha bolond voltál magadban felfuvalkodásodban, vagy gonosz gondolatodban: kezedet * szájadra vessed.

33. Miképen a ki a tejet köpüli, vajat csinál; és a ki keményen fújja ki a maga orrát, vért hoz ki: ugy a ki haragját meg nem tarthatja, háboruságot szerez.