30. RÉSZ.
Agur magát alázván, Isten bölcseségét csudálván, szól öt korban
lévő négy-négy hasonló dolgokról.
Agurnak Jáké fijának beszédei, Prófétzia, mellyet mondott a férjfiú
Agur Itielnek, Itielnek mondom, és Ukálnak.
2. Minden embereknél gorombább vagyon én, és nincsen emberi értelem
én bennem;
3. És nem tanultam a bölcseséget, sem a szentek tudományát nem
tudom.
4. Kicsoda ment fel az égbe, * hogy onnan leszállott vaoln? Kicsoda
kapcsolta a szelet az ő markába? Kicsoda köthetné a vizeket az ő köntösébe? Ki
erősítette meg a földnek minden határit? kicsoda ennek neve? avagy kicsoda
ennek fijának neve ha tudod?
5. Az Istennek teljes beszéde * igen tiszta, és paizs az ahoz
folyamodóknak.
6. Ne tégy * az ő beszédéhez; hogy me ne büntesen téged és hazug ne
légy.
7. Kettőt kérek tőled; ne tartsd meg én tőlem addig, míg élek.
8. A hijábavalóságot és a hazugságot messze * távoztasd tőlem:
szegénséget vagy gazdagságot ne adj nékem: táplálj engem hozzám illendő
eledelle.
9. Hogy megelégedvén, meg ne * tagadjalak és azt ne mondjam:
Kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, végezetre gonoszúl éljek az
én Istenem nevével!
10. Ne vádold a szolgát az ő uránál, hogy meg ne átkozzon tégedet,
és bűnösnek találtassál.
11. Vagyon olly nemzeetség, ki még az ő attyát is * megátkozza, és
az ő annyát is nem áldja.
12. Vagyon nemzet, ki a maga szemei előtt * tiszta, még ha az ő
rűtságából ki nem tisztíttatott i.s
13. Vagyon kevély szemű nemzetség, és a kinek szemöldökei igen
fellátnak.
14. Vagyon olly nemzetség, kinek fogai fegyverek, * és kinek
zápfogai kések; hogy a szegényeket e földön megemésszék, és az emberek közzűl a
szűkölködőket.
15. A nadálnyak két leányai vagynak kik ezt mondják: hozd el, hozd
el! Hárman vagynak, kik meg nem elégesznek, sőt négyen, * kik nem mondnak
eleget;
16. A koporsó, és a bérekesztetett meddő asszony; a föld meg nem
elégszik a vízzel, és a tűz nem mondja: Elég!
17. A ki megcsúfolja attyát, vagy megutálja annyának tanítását,
szemét kivájják a völgynek hollói, vagy megeszik őtet a saskeselyű fijai.
18. E hárman eltitkoltatnak tőlem, sőt e négy dolgot nem tudom;
19. A keselyűnek útát az égben, a kígyónak útát a kősziklán, a
hajónak nyomát a mély tengerben, és a férjfiúnak útát a leányzóval.
20. Illyen a paráználkodó asszonynak úta; eszik, azután megtörli
száját, és azt mondja: nem cselekedtem semmi gonoszt.
21. Három dolog alatt indul meg a föld, sőt négy alatt, mellyeket
el nem szenvedhet.
22. A szolga alatt, mikor uralkodik; és a boond alatt, mikor eleget
eszik;
23. A gonosz mord kedvű asszony alatt, mikor * férjhez megyen;
végezetre a szolgáló alatt, mikor örököse lészen az ő asszonyának.
24. E négy apró állatai vagynak a földnek, mellyek bölcsebbek a
bölcseknél;
25. A hangyák erőtlen népek: mellyek mindazáltal megkeresik *
nyárban az ő ételeket;
26. A hegyen való egerek erőtlen község: mindazáltal kősziklán *
csinálják az ő házokat;
27. Királyok nincs a sáskáknak: mindazáltal mennek mindnyájan szép
renddel;
28. A pók az ő lábaival munkálkodik: és vagyon a Királyok palotáiban.
29. Három állat vagyon, mely szép jár, sőt négy állatok, mellyek
jól járnak;
30. A régi erős oroszlán a vadak között, melly el nem fut senkitől
való féltében.
31. A harczra felékesíttetett * ló, vagy kecskebak, és a Király, a
kinek senki nem mer ellene támadni.
32. Ha bolond voltál magadban felfuvalkodásodban, vagy gonosz
gondolatodban: kezedet * szájadra vessed.
33. Miképen a ki a tejet köpüli, vajat csinál; és a ki keményen
fújja ki a maga orrát, vért hoz ki: ugy a ki haragját meg nem tarthatja,
háboruságot szerez.