3. RÉSZ.
Az emberi szorgalmatosságoknak hijábavalóságok.
Minden dolognak rendelt ideje vagyon, és ideje vagyon az ég alatt
minden akaratnak:
2. Ideje vagyon a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az
ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának a mi ültettetett.
3. Ideje vagyon a megölésnek és ideje a meggyógyításnak; Ideje
vagyon a rontásnak, és ideje az építésnek.
4. Ideje vagyon a sírásnak, és ideje a nevetésnek: ideje vagyon a
jajgatásnak és ideje a szökésnek.
5. Ideje vagyon a köveknek elhányattatásoknak, és ideje a köveknek
egybegyüjtéseknek: Ideje az ölelgetésnek, és ideje az ölelgetéstől való
eltávozásnak.
6. Ideje vagyon a keresésnek, és ideje a vesztésnek; ideje a
megtartásnak és ideje az elvetésnek.
7. Ideje vagyon a szaggatásnak, és ideje az egybevarrásnak: ideje
vagyon a hallgatásnak és ideje a szólásnak.
8. Ideje vagyon a szeretésnek, és ideje a gyülölségnek; ideje a
hadakozásnak és ideje a békességnek.
9. Micsoda haszna vagyon a munkásnak abban, a miben ő munkálkodik?
10. Láttam ezt lenne foglalatosságnak, mellyet adott Isten az
emberek fijainak, hogy foglalnák magokat abban:
11. Hogy az Isten mindent szépen renddel az ő idejében, míg e világ
fennáll is, ád az emberek elméjekbe, (attól megválva, mellyet az ember meg nem
foghat elméjével) olly dolgot, mellyet az Isten cselekeszik kezdettől fogva
mind végig.
12. Megesmértem, hogy nincsen ahz ő hatalmokban a jó; hanem hogy *
örvendezzen kiki, és hogy jót # cselekedjen az ő életében:
13. Sőt inkább hogy az ember eszik, és iszik, és él az ő egész
munkájából, az mind Istennek ajándéka.
14. Tudom, hogy valamit Isten cselekeszik, az lészen örökké, ahoz
semmi nem adattathatik, és abból semmi el nem vétettethetik: és az Isten ezt
míveli e végre, hogy az emberek az ő orczáját rettegjék:
15. A mi volt, most is vagyon, és a mi következik, immár megvolt,
és az isten forgatja az egymás után következendő dolgokat.
16. Láttam annakfelette a nap alatt hogy az itéletnek helyén
hamisság, és az igazságnak helyén latorság volt;
17. És mondék magamban: az igazat és a hamisat megítli az Isten;
mert jóllehet minden ember akaratjának ideje vagyon: de a ki mind e dolgokat
igazgatja, ő is jelen vagyon.
18. Így szólék azért magamban emberi okosság szerint, minekutánna
azokat megesmértette volna velem az Isten, és látnám, hogy ezek az oktalan
állathoz hasonlók:
19. Az emberek fijainak végek hasonlatos az oktalan állatnak
végéhez, és egyenlő végek vagyon azoknak; a mint meghal egyik * ugy meghal a
másik is, és ugyanazon eg lélek vagyon azokban; annakokáért az embernek nagyobb
méltósága nincsen az oktalan állatoknál, hanem hogy mind ezek hijábavalóságok.
20. Ezek közzűl mindenik ugyanazon egy helyre megyen; mindenik a *
porból való, és mindenik porrá lészen.
21. Valyon kicsoda vette eszébe az ember lelkét, hogy felment
volna; és az oktalan állat lelkét, hogy a föld alá ment volna?
22. Azokáért nékem láttatik vala, hogy semmi nem volt jobb, mint
hogy az ember * örvendezne az ő dolgaiban, mivelhogy csak e volna az ő része e
világban: mert ki cselekeszi vele, hogy megtudja mi következik ő utánna?