7. RÉSZ.

Sokféle eszköz a boldogságra ez életben.

Jobb embernek a jó hír * a drága kenetnél; de a halálnak napja jobb az ő születésének napjánál.

2. Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához; mivelhogy minden embernek vége vagyon, és az élő ember megemlékezik arról.

3. Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orczának szomorúsága * által jobbá lészen az embernek lelke.

4. A bölcs embernek elméjek a síralmas házban vayon, a bolondoknak pedig elméjek a vígasságnak házában.

5. Sokkal jobb a bölcs embernek dorgálását * hallani, hogynem valaki hallja a bolondoknak énekléseket;

6. Mert ollyan a bolondnak nevetése, mint a tövisnek * ropogása a fazék alatt: Ez is hijábavalóság!

7. A nyomorúság mivelhogy megháborítja a bölcs embert is, és annak szívének erejét elveszti az ajándék.

8. Jobb akármi dolognak vége annak kezdetinél: jobb a tűrő, hogynem a kevély.

9. Ne légy hirtelen a haragra: mert a harag a bolondok kebelekben nyugoszik.

10. Ne mondjad ezt: Micsoda az oka, hogy a régi napok jobbak voltak ezeknél? mert nem bölcseségből származik ez illyen kérdés.

11. Jó a bölcseség az örökséggel és előmentelekre vagyon az embereknek, kik a napot látják;

12. Mert a bölcseségnek árnyéka alatt, és a gazdagságnak árnyéka alatt nyugoszik az ember! de a bölcseségnek * tudománya becsületesb, melly életet ád az ő urainak.

13. Tekintsd meg az Istennek cselekedetit; mert kicsoda állíthatja helyére azt a mit ő elront?

14. A jó szerencsének idején élj a jóval: a gonosz szerencsének pedig idejére vigyázz; mert ezt az Isten * amannak ellenébe helyheztette, annyira, hogy az ember semmit abban eszébe nem vehet, a mi reá következik.

15. Mind ezeket láttam az én hijábavalóságomnak napjain, hogy vagyon olly igaz, ki az ő igazságában elvesz; és vagyon gonosz * ember, ki az ő életének napjait meghosszabbítja az ő gonoszságában.

16. Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne * bölcselkedjél; miért keresnél magadnak veszedelmet.

17. Ne légy felettébb gonosz, és ne légy balgatag; miért halnál meg időd előtt?

18. Jobb hogy ezt megfogjad, sőt inkább a te kezedet ettől meg ne vonjad: hogy a ki az Istent tiszteli, mind ezektől megszabadúl.

19. E bölcseség megerősíti a bölcset inkább, hogynem mint tiz Hatalmasok, kik azon egy városban vagynak:

20. Jóllehet * nincsen egy igaz ember is e földön, ki jót cselekednék és nem vétkeznék.

21. Ne figyelmezzél minden beszédre, mellyet mondanak, még a te szolgád beszédére is ne figyelmezzél, ha néked gonoszt mond;

22. Mert gyakorta a te lelked vádol tégedet, hogy te is gonoszt mondottál egyebeknek.

23. Mind ezeket megpróbáltam az én bölcseségem által: Mikor azt gondolnám, hogy bölcs vagyok; én tőlem a bölcseség akkor távol vala.

24. Mert a mi felette igen messze vagyon, és felette mélységes, kicsoda tudhatja meg azt?

25. Fordítám én magamat, és az én szívemet a bölcseségnek tudására, megkísértésére és keresésére, az okoskodásnak is megtanulására; azonképen hogy megtudnám a boldogságnak gonoszságát, és minden tévelygésnek balgatagságát:

26. És találtam én egy dolgot; melly keservesb a halálnál; tudniillik az ollyan asszonyt, kinek az ő szíve ollyan, mint a tőr és * a vereségek, az ő kezei pedig olyanok, mint a kötelek: A ki Isten előtt kedves, megszabadúl attól; a bűnös pedig megfogattatik attól.

27. Láthatsza, azt megtaláltam, (azt mondja a Prédikátor); mikor gyakorta nagy szorgalmatossággal keresném az okoskodást.

28. De mennél inkább keresi az én lelkem, annál inkább nem találom meg: Ezer közzűl egy embernek megtalálom: de az asszonynak gonoszságát, melly mind azokkal megjegyeztetett, meg nem tudhatom.

29. Lássad ezt, a mit találtam,hogy tudniillik az Isten teremtette az embert igazságban; * ők pedig kerestek hijábavaló gondolatokat!